Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Balázs Géza: Ismeretlen nyelvi tájak
mutat be: „Ismeretes volt... A perverziók közül a »sodomai vétkek«, vagyis a kor fölfogása szerint természetellenesen elkövetett orális és anális kielégülések formái ... a közösülés háziállatokkal. A borjútól a komondor kutyáig mindenféle állattal fajtalankodtak." (Szenti 1985: 276.) A túlontúl merész felsorolást (amelyet nem is idéztem végig) ekképp foglalja össze: „Nem lehetünk »büszkék« a mai szexuális ismereteinkre és szabadosságunkra. Nem lehetetlen, hogy a tárgyalt másfél évtized alatt elődeink többféle dolgot ismertek, és szabadosabban művelték, mint korunkban. A nemi életet sokan gátlástalanabbul és fólszabadultabb életörömmel űzték, mint mi, noha több akadályt és tilalmat kellett nekik átlépni, mint napjaink emberének." (uo.) Vajda Mária (1988: 96-97.) külön fejezetet szentelt a szerelemről szóló parasztvallomások között a szexuális devianciáknak. Balmazújvárosi gyűjtésére alapozva állítja, hogy a nemi aberráció nem volt elterjedve. Mint írja: „A szodomizmusra vonatkozó példák meglehetősen ritka esetnek számítottak. Az állatokkal való közösülés főként pásztorok között, elmebetegeknél, fiatal fiúknál, továbbá hosszú ideig frontszolgálatot teljesítő katonáknál fordult elő." Egyik adatközlőjének szavaiból: „Hát én nem tudom mitül, de azír rígen jobban vótak ilyen fogyatíkosok a faluba... Hát üköt máskíppen bírálták meg az emberek, ha ilyesmit csináltak, hogy megfolyatták a tehenet, vagy megpetéltík a tyúkokat. A szomszédasszonyom beszílte el nekem, ott lakott a szomszídunkban a Virágoskúti tanyán, hogy az ű elmehiányos fia, mikor ű nincsen otthon, a tyúkjait mindig megpetéli, oszt sorra döglenek meg a tyúkjai, mer tejjessen szíjjel izéli ükét." (Vajda 1988: 97.) Tehát vannak elszórt néprajzi adatok a szodomizmus előfordulásáról. A szodomizmus nem lehetett ismeretlen a magyar nép körében sem (de nyilván nem beszéltek róla, a néprajzkutatók pedig nem érdeklődtek iránta). A népi szodomizmus maradványa a felvidéki kácsanyíkató és a helyhez nem kötött libanyomorító szavunk is. Ezek az adatok napjainkból származnak, inkább tréfás hangulatú elnevezések, amelyek mélyén mégis ott lappang a szexuális deviancia egyik formája, a szodomizmus. (Vö. Balázs 1994b.) A gyermekmondókákban ugyancsak sok régiség lappang. Különösen az érthetetlen szavak kelthetik föl az érdeklődésünket. (3) Katona Imre (1979: 385.) ezt írja a kiolvasókról (kiszámolok): „jelentős része halandzsa, mely varázsmondókát, idegenből átvett számsort stb. egyaránt őrizhet”. Létezik ugyebár a (valamilyen változatban) mindenki által ismert kiszámoló. Ez a bihari változat: „Apa cuka,funda luka, / Funda kávé, kaman-duka, / Apa-cuk, funda-luk, / Funda kávé, kaman-duk" (Faragó-Fábián 1982: 401.). Voigt Vilmos (1975: 171.) egy másik változatát idézi, s megjegyzi, hogy bár országosan ismert, de „a legnehezebben magyarázható", „legrejtélyesebb" szöveg. A 12 elemű kiolvasót nem tudja biztosan számsorhoz kötni, s megjegyzi: „Persze lehetséges, hogy eredetileg nem számsort takar, és az értelmezése valamely váratlan felismerés fényében egyszerűnek bizonyul..." Nos, 2010-ben Grazban tartottam előadást ilyen folklórnyelvi jelenségekről, s idéztem ezt a példát is. Egyik felsőőrségi hallgatóm az előadás után odajött, és azt mondta, ismeri ezt a kiszámolót, szerinte elferdített német szövegről van szó:2 Tehát a szöveg: Apa cuka, funda luka, / Funda kávé, kaman-duka... És „megfejtése": Apa cuka (A par cuka): Ein paar Zucker funda luka: von der Luka Funda kávé: von dem Kaffee kaman-duka: kann man doch 2 Tartsay Tünde (Obervart, Graz) közlése. 84
