Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - "Alapvetően a tér volt rám hatással" : Beszélgetés Botonddal
szobroknál már a kiállítóteret lehetett bevonni, és ezzel együtt a szemlélőt is (Echo). Itt jelentkezett egy kettősség, részben a kazettákba zárt szobrok „belsőtér-viszonya", másrészt a teljes ensemble viszonya a befogadó kiállítótérhez. Az Hommage kiállítás a Műcsarnokban három térből állt. Az első és a harmadik úgymond a „hiány" terei voltak, ahol az „elhagyás" volt a téma hordozója, míg a középső, leszűkített, lefedett tér a sűrítettségével érte el a szemlélőben azt a hatást, melyet ezzel a műcsoporttal elérni szándékoztam. A könyvtártéma már sokkal komplexebb volt. A műtől független tartalmat egy nem érzékelhető más médium, a behegesztett könyv virtuális tere képviselte. Ez a médium csak a szemlélő emlékezetében szólalhatott meg, és ezzel a vizuális képet önmaga élettapasztalatával tölthette fel. Hasonlóan a Sero teréhez, ahol pedig a felhangzó zene változtat a téri élményen. Ha a könyvtárprojektem Alexandriában megépülhetett volna, a más kultúrtér adta volna meg a végső tartalmi teret, mely lezárhatta volna ezt a témát. Egyúttal (amit kiemelten fontosnak tartok) európai fejhajtás lett volna egy másik kultúra előtt, melyből származunk, és amely eredetet arrogánsán elhallgatunk.- Nürnberg déli övezetében áll az Albert Speer által tervezett és Hitlertől ihletett Reichsparteitagsgelände. A belépőt szinte agyonnyomja, főidbe nyomja az épület tereinek súlya, valamint, ha végiggondolja azt, hogy miért épült, és mi történt azt követően Németországban, sőt a világban, hogy ez az épület, ami még mindig áll, megépült. Mintha a pokol kapujában állna az ember. Ebben a térben neked már volt egy híres akciód, pont a könyvégetés emlékére, sőt tervezel is egy további installációt. Milyen az épület-tér és a történelem-tér (ha van ilyen) találkozása egy szobrászati gondolatban?- Találtunk úgyszólván még egy teret, nagyon jó, hogy említed, mert szinte ez a legfontosabb. Az, ahogy egy társadalom beágyazódik a múltjába, a történelmébe, és ahogy ezt feldolgozza, reflektálja, döntően meghatározza jelenét és jövőjét. Ez itt Nürnbergben szinte fizikálisán érezhető, de a romokra épülő jelen képszerűvé is teszi. A Reichsparteitagsgelände, a III. Birodalom pártüléseinek színhelye, egy kőbe vésett felkiáltójel. Kényszermunkások, modern rabszolgák ezreinek életébe került már ennek a töredéknek a létrejötte is. Manifesztálja a 20. századi európai barbárság megjelenését. A könyörtelenséget és a gyilkos elszántságot jeleníti meg ez az ensemble. Ez egy átok és egy áldás egyúttal. A múlt ilyen mértékű megnyilvánulása lehetővé teszi annak átélését. Gyakorlatilag a művészet eszközével hat, és megvalósítja az ideát. Nagyon komprimáltán van jelen itt az energia. Ezt az energiát kívántam felhasználni annak idején a könyvégetés emléknapja alkalmára szervezett munkámmal. Nem egyszerű ezekkel a terekkel dolgozni, ha az ember az olcsó effektushajhászást kerülni kívánja. Ezért aztán nagyon kevesek merészkednek e terek közelébe a képzőművészek köréből.- Milyen művészeti és gondolati hatások értek, amelyek meghatározóak voltak a munkáid során ?- Nagyon csapongó az érdeklődésem, és így sok irányból érkezett hozzám impulzus. Sok pótolnivalóm is volt. Az élet hozta az új kezdetet, és nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az ismeretlenek meghódításába. Az új társadalmi környezettel járó szinkron változás jelentősen befolyásolta akkori gondolkodásomat. Az első időszakban a szabadság és a vélemény szabad kinyilvánításának a lehetősége nyitott kaput a társadalmi és a szociális témák irányába. A hidegháborút a másik oldalról is látni félelmeket okozott, és kerestem az utat ennek feloldására (Echo, 1986). Szinte párhuzamosan jelent meg az ökológiai, környezetvédelmi probléma is (Zengő, 1987-1990). 63
