Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - A riporter műhelye : Ryszard Kapuścińskival beszélget Marek Miller
egyszerűen megváltozik, az emberben több én lakozik. És az ember attól a helyzettől függően, amelyben élt, amelyben él, azoktól a körülményektől függően, amelyek közt majd léteznie kell, meg fog változni. Ugyanaz az ember más lesz. Én hiszek az emberben rejlő gazdagságban, hihetetlen lehetőségekben. Abban, hogy képes mindezt magában fölfedezni. Sokszor nem hisszük, hogy képes ilyesmire, s kiderül, hogy már teszi is. Utaztam számtalan frontra, keltem át rengeteg különféle őrállomáson, gyakran igazán nagyon drámai körülmények között. Egy-egy ilyen ellenőrző pontnál sosem tudhattam, élve kerülök-e ki onnan. így volt ez valahol az Andokban, valahol egy afrikai dzsungelben, valamely ázsiai sivatagban. Találkozik az ember egy fegyveres őrrel, és tudja, hogy az illető katona bármit megtehet vele. Ráadásul senki sem fogja megtudni, mit tett. Amikor ott állok a felfegyverzett, sötét analfabétákkal szemben, akik gyakran még részegek is, ám tudatában vannak saját korlátlan hatalmuknak és abszolút büntetlenségüknek, tudom, hogy teljesen fegyvertelen, védtelen vagyok. Mit tehetek ilyenkor, hogy megmeneküljek? Van egy elméletem, amelyet az arc lefegyverzésének nevezek. Mert az ilyen zsoldosokat nem tudom lefegyverezni, nincs hozzá erőm, eszközöm. Kizárólag lélektani úton, belülről tudom ezt megtenni, az arcukat tudom esetleg lefegyverezni. Odalépnek hozzám, megállítják a járművemet. Borzalmasan szigorúak, komorak. Arcuk sötét, de nem csak a bőrszín miatt, s ezek a fenyegető, zord arcok olyan zártak, mintha acélból készült páncél fedné őket. Megállók előttük, és mindent tudok. Ők is mindent tudnak. Mit tehetek ilyenkor? Egyikükre rámosolygok. És akire rámosolygok, első reakcióként még fenyegetőbb arcot vág. Mert valamiféle cselt szimatol, mert nem tudja, hogy nem azért mosolygok-e, mert, mondjuk, gúnyt űzök belőle, kinevetem őt. Én azonban kitartok, továbbra is mosolygok rá, és állok, semmit sem teszek, semmit sem mondok, mert gyakran nem is tudunk szót érteni, hiszen nem értjük egymás nyelvét. Egy idő után aztán az őr arca változni, enyhülni kezd, lassan kienged. Valami megjelenik az arcon, valamilyen kifejezés. Valami elkezd benne élni, valami megmozdul. Abban a pillanatban, amikor ezt észreveszem, már tudom, hogy megmenekültem, hogy életben maradok. Már tudom, hogy megtaláltam az utat az illető igazi énjéhez. És ezzel a módszerrel, az arc lefegyverzésével többször is megmenekültem. Azt hiszem, ha egy emberhez úgy közelítünk, mint olyan valakihez, aki természeténél fogva, alapvetően jó ember (nem beszélek itt a demoralizált gyilkosokról, mert azok patologikus esetek, azokkal nincs mit tenni), akkor le lehet fegyverezni az arcát. (...)- Mi indokolja a komoly kockázatvállalást?- Sohasem vállalnék kockázatot kizárólag önmagamért. Ha kockáztattam, azért tettem, mert egyszerűen nem volt más módja annak, hogy feltárjam az igazságot. Némelyek például azt mondták, hogy egy adott város a mieink kezében van, mások viszont azt, hogy az ellenség kezén. Senki sem tudta az igazságot, mert mindkét fél hazudik. Merthogy a háború egyúttal borzalmas hazugság is. Minden háborúban, minden krízishelyzetben hallatlanul felerősödik a hazugság. Nincs semmi, ami félrevezetőbb volna a különféle hadijelentéseknél. Egyszer valaki összegezte az 1972-es egyiptomi-izraeli háborút. A szembenálló felek jelentéseiből az következett, mintha egyiknek is, másiknak is kétszer annyi harckocsija lett volna, mint amennyi valójában volt. Az összes hadijelentésből csak úgy árad a hazugságözön, az elképesztő ostobaság, badarság, amelynek semmi köze a valós helyzethez. De hogyan lehet megtudni az igazságot? Az egyetlen mód az, ha az ember kijut a frontra, és saját maga győződik meg a történésekről. Az ember ilyenkor kockáztat, mert magasabb cél érdekében teszi. S én ilyenkor nem mérlegelek, nem kérdezem, hogy félek-e vagy nem. Félek előtte és utána. Amikor eldöntőm, hogy repülök a frontra, olyankor elfog a félelem, nem értem, miért vágok bele. Amikor azonban már 50
