Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Markó Béla: Köz; Félálom; Erkély

s ok nélkül is, de úgyis egyformák lettünk, mindegy, hogy engem ki pusztít el, ha nem pusztít el minket,

mivel csak közelléti verseket írok nektek, ott vagytok a szívemben, s tudom, nagyon szerettek,

de mégis kit? vagy bárkit? s mint egy telefontöltő, időnként hunyorítok, hogy foltéit már a költő,

s csak hozzád, nem a közhöz taszítja lelkes célja, bezárul, majd beléd hull: közelítő poéta.

Marosvásárhely, 2012. május 23.

Félálom

Lehet, hogy mostanáig csak félálomban éltem, s a lámpa könnyű lángját pillangószárnynak véltem,

míg hallgattam a múltat, a szemem le-lekoppant, de minden szörnyűségnél a szívem egyet dobbant,

mert sorra megidéztek akárhány tetszhalottat, mielőtt lefeküdtek, hogy fel kell kelni holnap,

emlékszem nagyanyámra, milyen szépen mesélte, éppen úgy szóról szóra, ahogy akkor megélte,