Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Vertlib, Vladimir: Az idegen szó tükrében : A drezdai Chamisso poétikai előadásokból
Vladimir Vertlib Az idegen szó tükrében. A drezdai Chamisso poétikai előadásokból A hatvanas évekbeli úgynevezett vendégmunkás-toborzások óta Ausztriában, Németországban és Svájcban feltűnően sok a bevándorló. Jóllehet - vagy éppen, mert - szembeszökő volt a jelenlétük, a magukat messzemenően homogénnek képzelő célországi társadalmak sokáig egyszerre néztek rajtuk keresztül és fókuszálták rájuk a figyelmüket, azaz e társadalmak másmilyen, idegen elemeinek tekintették őket. Az eme másságra való reagálások skálája kezdettől fogva, és ma is széles: az idegen minőség reflektálatlan idealizálásától és az egzotikum iránti kíváncsiságtól, az irritáltságon át, a nyíltan kimutatott megvetésig és az idegenek jelentette állítólagos vagy nagyon is valóságos fenyegetéstől (címszó: iszlám fundamentalizmus) való világosan artikulált félelemig terjed. Elvégre a „más", a másság remek alkalmat kínál, hogy a többség megerősítse magát saját „nemzeti identitásában", és meggyőzze magát annak állítólagos különleges értékéről. Ezeknek a „másoknak" a kultúrájával való politikailag korrekt foglalkozás, részben legalábbis, nem egyéb, mint ugyanannak az éremnek a másik oldala. 1. tézis: A bevándorlók irodalma nem „gazdagítja" a befogadó ország irodalmát Nemcsak „laikus" olvasók, de gyakran kritikusok, irodalomtudósok, sőt politikusok is hangoztatják azon álláspontjukat, mely szerint a bevándorlók irodalma gazdagítja a „nemzeti" irodalmat. Az én nézetem szerint azonban a „gazdagítás" azt implikálja, hogy a normál állapothoz valami járulékos és értékes adódik hozzá. Csakhogy az irodalomnak, miként minden művészetnek, egy-egy ország kulturális és társadalmi sokszínűségét a maga teljességében kell tükröznie. Márpedig a bevándorlók világa a maga sajátosságaival, nézőpontjaival, kulturális és nyelvi orientációival része ennek a mindennapi normalitásnak. Ha tehát a bevándorlóknak nincsen irodalmuk, ha az irodalomból hiányzik ez a sajátos perspektíva (amint azt a német nyelvű irodalomban a viszonylag közeli múltig megfigyelhettük), akkor hiány, anomália uralkodik. A migránsok irodalma ilyen módon normál állapotot teremt, nem gazdagít, ahogyan egy betegségből való fölgyógyulás is rendkívül áldásos dolog ugyan, de nem említhető egy lapon a © Vladimir Vertlib: Spiegel im fremden Wort. Die Erfindung des Lebens als Literatur, Thelem Dresden 2007 155
