Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Schweiger, Hannes: Többnyelvű identitások : A "kultúrák között írók" díjazottjairól
sorban hozzájáruljon Ausztria kulturális sokféleségének kibontakoztatásához".4 Hogy a még ismeretlen szerzők támogatásának célja részben megvalósult, azt legjobban Dimitré Dinev karrierje mutatja, aki az Engelszungen ('Angyalnyelvek', 2003) című regényével és az Ein Licht über dem Kopf ('Fény a fej felett', 2005) című elbeszélésgyűjteményével a kritika és a közönség egyik legkedveltebb és legün- nepeltebb szerzője lett, és aki ma már a Bécsi Burgtheater, a Volkstheater és a Salzburgi Ünnepi Játékok számára is ír. A passwort című antológia előszavában, amely a 2007-es díjazottak szövegeit tartalmazza, Seher Cakir zsűritag a többnyelvűséget emeli ki, mint az egyik legmeghatározóbb okát annak, miért gazdagítják a migrációs háttérrel rendelkező írók az ausztriai irodalmi életet: „Többnyelvűségünk, többlettapasztalatunk által, tehát azáltal, hogy több »kultúrteret« ismerünk, új színeket, új képeket viszünk a nyelvbe. A többnyelvűség mérhetetlen gazdagságot jelent!"5 A bevándorló szerzők irodalmát gazdagításként felfogni nem veszélytelen, mert azt a benyomást keltheti, hogy ezt az irodalmat csak függeléknek, a honos és német anyanyelvű írók művei melletti kiegészítésnek tekintjük. Ezáltal csak megerősítenénk az „igazi" német nyelvű irodalom és a bevándorlók csatolt irodalma közötti határt. Ezt a határt a szerzők gyakran csak nehezen tudják átlépni. A migrációs háttérrel rendelkező írók az irodalmi piacon és számos kritikus körében egyedi kategóriát képviselnek. Ez jelenthet előnyt is, például olyan időszakokban, amikor a média különös figyelmet szentel a migráció témájának és a migrációs népcsoportoknak, és amikor a migrációval, a száműzetés tapasztalatával vagy a multikulturális társadalommal foglalkozó irodalmi szövegek a társadalom számára fontossá válnak és magas szimbolikus értékkel bírnak. Másrészt viszont a „migrációs irodalom" címke hátránnyá is válhat, ha például ezeknek a szerzőknek a szövegeit csak a migráció témájára tekintettel olvassák, és a szövegek más aspektusait, árnyalatait figyelmen kívül hagyják, illetve eltérő témájú szövegeket ignorálnak. Ráadásul azok a migrációs háttérrel rendelkező szerzők, akik a szövegeikben bevándorló szereplőket jelenítenek meg, vagy a migráció témájával foglalkoznak, könnyen az önéletrajziság gyanújába keveredhetnek, pedig ez olyan megrövidítése a szövegeknek, amivel más szerzőknek nem kell szembenézniük. Seher (^akir ezért a „bevándorló irodalom" címkét, amit időközben a tudományos irodalomban a migrációs irodalom, a migráció irodalma vagy az interkulturális irodalom terminus váltotta le, „kirekesztőnek és diszkrimináló- nak" nevezi. Jogosan követeli, hogy a bevándorló szerzőket az általános irodalmi élet részének tekintsék. „Mi ugyanis része vagyunk azon ország történelmének 4 Christa Stippinger: „Utószó". In: Uő (szerk.): schreiben zwischen den kulturen. Eine Anthologie. Wien: edition exil, 1997,121f., idézet 122. o. Az irodalmi díjról lásd Angelika Friedl: Der Literaturpreis „schreiben zwischen den kulturen". Ein Literaturprojekt zur Förderung des Dialoges zwischen und über Kulturen. Szakdolgozat, Wien, 2003. = http://germanistik.univie.ac.at/fileadmin/user_upload/ inst_germanistik/Friedl.rtf - Az ausztriai és németországi bevándorlók irodalmának összehasonlításáról lásd Wiebke Sievers: „Writing politics: the emergence of immigrant writing in West Germany and Austria". KMI Working Papers 11 (2007). In: http://www.oeaw.ac.at/kmi/ 5 Seher C/akir: „Migrantenliteratur". In: Christa Stippinger (szerk.): passwort. anthologie. das buch zu den exil-literaturpreisen schreiben zwischen den kulturen. Wien: edition exil, 2007, 7-9. o., idézet 9. o. 149
