Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Rabinowich, Julya: Hasábfej

- Kifelé! Nem akarok itt balhét, mint Jevgenyij miatt, világos?- Lenka - Elena, kérlek - tulajdonképpen csak téged akartalak látni - suttogom. - Hiszen te vagy az egyetlen, akire emlékszem, te és Senya, ti vagytok az egyedüli barátaim.- Igazán? - sziszegi. - Akkor miért nem válaszoltál a leveleimre soha? Tűnés!

Azzal lökdösni kezd a bejárati ajtó felé, miközben Ljuba elképedve jön felénk a konyhából, kezében a tálcával, rajta tea, cukor és keksz.- Ki engedte meg ezt magának?! - támad rá Lenka.- A szomszédasszony - védekezik Ljuba.- Annak semmi köze ehhez! Egyáltalán, melyik szomszédasszony? - Kifelé! Kifelé! Mind a ketten!- Csakhogy a keksz az enyém - hangzik fel a konyhából -, és bárkit megkínálok vele, ha kedve szottyan rá.

Ljuba méltósággal leteszi a tálcát a telefonos asztalkára.

A besúgónk széke üres.- A vendégszeretetéből egyébként se kérek. Gyere, Miska. Menjünk.- Misenka! Maradj még! - rikácsolja valaki a konyhából.- Ez meg ki? - csodálkozom.- Fogalmam sincs. - Ljubát, úgy látszik, tényleg nehéz kihozni a sodrából. - De szereti a látogatókat.

Lenka átkozódva elrámolja a tálcát, csörömpölnek a csészék, aztán megfordul, és eltűnik a hosszú folyosón, amely a konyhába torkollik.

Megtörlöm a szememet. Száraz.- Gyere, Miska - noszogat Ljuba. - Gyere. Félti a szobáját. Mit gondolsz, milyen az, amikor 25 éves korában egy szobában lakik az ember a szüleivel? Ne vedd tőle zokon. Mégiscsak itt voltunk. Gyere már.- Mi van Senyával? - suttogom.

Ljuba tekintete kitér az enyém elől.

Megfogja a könyökömet, én kitépem a kezéből.- Mi van vele?- Ül. És egy kérdéssel se többet.

Határozottan sarkon fordul és kinyitja a bejárati ajtót.

A padlón, a lábaim előtt, még ott hever egy darabka kockacukor. Fel akarom emelni, és a bonbonok mellé a zsebembe csúsztatni, de meggondolom magam az utolsó pillanatban, mikor meglátom eltorzult tükörképemet a telefon fekete dobozán, és széttaposom a téli csizmámmal.

Furcsa félelem tart vissza, hogy tovább kutakodjak Senya után.

Mikor becsapódik mögöttünk az ajtó, tudom, hogy erre a helyre soha többé nem fogom betenni a lábam.

Egy észrevétlen pillanatban este beosonok az unokanővéreim hálószobájába, és közben elhaladok a régi műanyag szekrény mellett, amelyet ötéves korom48