Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Rabinowich, Julya: Hasábfej
Fürdőszobánk is csak egy van. De ott valószínűleg úgyis kefél az a házaspár, amelyik a nagyszülőkkel egy szobában lakik. Torkomban dobogó szívvel közeledem a kétes reménységhez: az egyetlen biztosnak látszó hely, ahová garantáltan nem fog követni senki, a besúgó lakása. Az ártatlan gyermek biztonságos érzésével, bejelentkezés nélkül lépek be az oroszlán barlangjába, és lám, barátságosan fogadnak. Ilyen alkalom ritkán adódik számára. Önként jön valaki, ráadásul kétes zsidó pártonkívüliek gyanús gyermeke. Édes teával és állott keksszel kínálnak, kegyesen rám mosolyognak, gyakorlottan kihallgatnak, csak nyugodtan, egyre csak nyugodtan. Vajon a külföldi látogatónk visszajön-e még? Mikor? Amerikai, ugye? Nem tudom. Nem tudom, hol áll a fejem. Homályosan érzek ugyan leheletnyi kis veszélyt, de nem tudok semmiben megkapaszkodni. A fenyegető verés kilátása túlsúlyban van. Beszámolok jövetelem okáról. Szégyenemben mindenesetre kicsit elidegenítve. Kínomban Muszja nénit azzal vádolom, hogy bezárt. Dühömben dúltam fel a szobáját! Igazán? Milyen érdekes. Van pénze a néninek? Hogy néz ki a szobája? Rossz a kérdés. Inkább nem elgondolkodni rajta mélyen, hogy néz ki most a szobája. Kétségbeesetten hallgatok bele a teámba. A besúgó apró, nem ostoba tekintetű disznószemecskéje tükröződve úszik benne. Fölém hajolva áll mellettem, és hájas karját a székem támlájára helyezi. Elvágja az utamat a folyosóra vezető kijárat felé. Le nem venné szemét az arcomról. Behúzom a fejemet, mint a teknősbéka, és nagy öröm fog el, amikor meghallom az ajtón apám, a legbátrabb családtag kopogását. A viselkedésem okozta felháborodás fokozott tettvággyal ruházza fel. Ő is barátságosan mosolyog, és galléromnál fogva kirángat börtönömből. Megkönnyebbülten csüngök szorításában, és a bársonyos ezredesi senkiföldjén való lebegést örömmel cserélem fel az útközben ígérkező jelenettel: a hetvenes évek Oroszországa nagyra tartja a fekete pedagógiát. A kormányzat belpolitikája is sokra tartja a fekete pedagógiát. Naivul, lobogó sörénnyel és trapéznadrágban bukdácsol a programadó nevén „Nonkonformis- ták"-nak nevezett művészcsoport egy izgalmas minilázadásból a durvább nehézségek közé. A kiválótól a feledhetőig terjedő művek széles palettájának egy közös nevezője van: a szocialista realizmus minden sajátosságának teljes elvetése. Az első csoportos kiállítás egyedülálló rendezvénynek számít Leningrádban, amely programozott katasztrófába torkollik. A művészeti közönség, amely megunta a telivér parasztasszonyokat és a zászlót lengető hősöket, már a megnyitó kezdete előtt elözönli a kiállítást. Szenzációra éhesen. A tétovázó városi vezetés által erkölcscsősznek kivezényelt egy szál rendőr nem bír a nézők áttekinthetetlen tömegével. A tolongás és forrongás közepette 33
