Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Rabinovici, Doron: Máshol
sak tábortűz-romantikára. Csilingelő mobiltelefonjaikkal és hangos iPodjaikkal a gyerekek inkább maradjanak távol a krematóriumoktól. Csak azt tanulnák meg ezeken az utazásokon, hogy az egész világ ellenséges föld. Néhányan közülük érdeklődőek, egyesek érzékenyek, de közösségben tudatlan és elfogult bandává változnak, mindig készen arra, hogy egyesüljenek a többiekkel, a lengyelekkel, a németekkel, a nem zsidókkal szemben. Jobb lenne a fiatalságot inkább néhány kilométernyire kelet felé elvinni, a megszállt területekre, hadd lássák, mi történik körülöttük. Félretette a lapot, és ránézett szomszédnőjére. Angolul kérdezte, hogy netán tőle vette-e el az újságot? A nő a fejét rázta, és felkínálta neki a Ha’aretzét. Tud-e héberül? Nem akarta újra megvitatni a származásra és identitásra vonatkozó kérdést, nem akarta ezen a repülőúton másodszor is igazolnia magát lakhelye miatt. Egy szót sem tud héberül, szabadságon volt Izraelben. Búvárkodott Eilatban. A nő Bécsben él, Jeruzsálemből származik. Evekkel előbb költözött Ausztriába. Szerelemből. A férfitól már rég elvált. Szabadúszó grafikusként dolgozik, különböző megrendelőktől vállal el munkákat, az összes kontinensről. Betűtípusokat és lógókat tervez, újraformál újságokat, weblapokat is szerkeszt, de most saját munkáit mutatja be művészeti galériában. Megmondta a nevét. Jó hírű cím a bécsi belvárosban. Mialatt beszélt, kezével vázlatokat rajzolt a levegőbe. Noának hívják. Noa Levy.- Johann Rossauer - mondta Ethan. Minél jobban megértették egymást, annál mélyrehatóbb lett a félreértés, amelyet hazugságával provokált, és minden további mondattal nőtt a távolság aközött, aki volt, és aközött, akinek kiadta magát. Mikor a nő közölte vele, hogy olyan családból származik, amely mindig is az országban, és a 29-es pogromig Hebronban élt, úgy tett, mintha csodálkozna, hogy olyan zsidókról hall, akik sohasem hagyták el az országot. Meggyőzően játszotta a gyanútlan osztrák szerepét, így nem flört volt, amikor többet akart tudni róla és múltjáról, hanem minden előítéleten túli eszmecsere. Minden sandítás a nő dekoltázsába: kultúrák dialógusa. Minden szemezés: hozzájárulás a múlt feldolgozásához. Egy zömök kis férfi szakította félbe a beszélgetésüket, göndör mellszőr bugy- gyant ki az inggallérja alól. Ez az ő helye. Ethan biccentéssel búcsúzott. A nő visszamosolygott. Ethan nem merte megkérni, hogy találkozzanak. Hogy eljusson a saját ülőhelyére, fel kellett ébresztenie a damasztkosztümös hölgyet, megbökte és kérte, hogy engedje át, de a nő, álmosan és zavarodottan, felfortyant és így szólt: - Szó se lehet róla. Itt már ül valaki.- De hát nem ismer meg? Hiszen én vagyok az. Ez az én zakóm és az én laptopom.- Képtelenség. - A kopasz izraelihez fordult. - Kérem, erősítse meg, hogy itt másvalaki ül. A férfi tétovázott, hosszan Ethan arcába nézett, és ebben a pillanatban eszébe jutott, hogy nézett ki a vécében, eszébe jutott a sápadtsága, a barnás haja, hogy a hajtincseit hátrafésülte, felhúzta a magas nyakú garbóját. Most mintha maszkot viselt volna, ruhát cserélt, új frizurát választott. 22
