Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Rabinovici, Doron: Máshol

Ethan ismerte a zsidó misztikusokat, mint szociológus különböző országokban figyelt meg chasszidokat, de még soha nem találkozott olyan férfival, aki ilyen buzgó áhítattal merült volna az írásba. Úgy tűnt, mintha fel akarná rázni a világot, hogy a homlokzata mögé kerülhessen.

Ethan a laptopja után nyúlt és bekapcsolta, aztán megnyitotta a disszertáció dokumentumát, és olvasni kezdte. A dolgozat azt vizsgálta, hogyan ábrázolják a migránsokat az osztrák filmben.

Ismeri őt, mondta egyszer csak bal oldali szomszédja, a hölgy, jól ismeri. O bizony a kis Dani, így szólította régen mint kisfiút, és Ethan bólintott, mert az anyai becéző formulát, az Ethannit sokan rövidítették régen Dannira, ami a németben könnyebben érthetően hangzott. A szüleivel jó barátságban volt. Amikor Ethan biztosította róla: mindjárt sejtette, hogy már találkoztak, a nő leintette: - Kíméljen meg ettől. - Benyúlt a retiküljébe, és elővett egy tablettaadagolót, amelyben golyócskák, drazsék és kapszulák, a hét egy-egy napjára, külön rekeszekbe voltak szétosztva. Ez lesz a reggelije. Selyemből való fehér zsebkendőt vett elő, kiterítette, és elrendezte rajta a gyógyszereket, mintha ostáblához való kövek lennének. Hogy vajon van-e valamilyen betegsége? - Valamilyen nincs. Többféle van. - Körülnézett. Még a repülőgépben sem tud ez az ő közös törzsük, ez a mazochista internacionálé, egy pillanatra is nyugton maradni a fenekén. Még a levegőben is nomád népség. A férfiakat, talán a körülmetélés óta, olyan nyugtalanság fogja el, mintha viszketne valamitől a lábuk, valami menekülési reflextől, ami a stettlben esetleg még hasznukra lehetett.

Az előző sorban bécsi hangok. Szócafatok hatoltak el hozzá a gép vibrálása közben. Valaki a vörös-tengeri búvárkodásról mesélt. Ráják, cápák, murénák. A másik, egy zarándok fejhangon a Via dolorosáról, a Szent Sír templomról, Kapernaumról.

Az ortodox előre-hátra hintázott, rugózott a térdével, és olyan headbangingbe kezdett, mintha egy hard-rock bandához tartozna, bár az ide-oda ugráló pajesza inkább a rasztafárik fonott tincseire emlékeztetett. És aztán úgy énekelt, mint aki fejhallgatón zenét hallgat, és anélkül, hogy észrevenné, maga is fennhangon dúdolja a dallamot. A körülötte álló utasok kimeredt szemmel nézték. Ha egy szerelmespár párzott volna itt, mindenki szeme láttára, annak sem szenteltek volna nagyobb figyelmet. Egy légikísérő rászólt, hogy ne állja el az átjárót a Business Class felé. Csak az imáját akarja befejezni. Megkapaszkodott a függönyben, mintha a Tóra-szekrény függönye volna, mintha az Áron Hakodes előtt állna. Itt kell imádkoznia.

Egy másik stewardess hátulról közeledett feléje egy kerekes kocsival. Üljön le már végre, szólt rá Ethan hölgyszomszédja. Milyen alapon avatkozik bele az ő dolgába, kérdezte az ortodox. Imádkozott-e már ma? És az ott, Ethanra mutatott, eleget tett-e már a kötelességének, és felöltötte-e már a tefillint. Talán nem zsidó?

Nagyon is az, és semmivel sem kevésbé, mint az, aki hollófekete ruhát és lengyel szőrmesapkát hord, mondta Ethan Rosen, és az imaszíjat ma reggel nem kötötte fel, ugyanúgy, ahogy tegnap sem, és a következő napokon sem fogja felcsatolni. Nem állhatja a bőrt.

19