Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Nagy Hajnalka: Az irodalom senkiföldjén : Transzkulturális irodalom és osztrák kultúra
különbségtételek szükségesek.6 Másrészt az irodalomtudományban heves viták folynak arról is, milyen terminussal kellene illetni a bevándorlók irodalmát.7 Az eddig használatban lévő fogalmak - úgymint „külföldi", „vendégmunkás", az előbb említett „migrációs", illetve „migráns" irodalom, avagy éppen „az idegen- ség irodalma" - egyike sem képes megragadni a szóban forgó irodalom valós természetét anélkül, hogy ezek a szerzőket ne nemzeti hovatartozásuk és életrajzi hátterük alapján határoznák meg, tovább mélyítve ezzel a „helybeliek" és a „külföldiek" közti szakadékot. „A migráns irodalom (MIGRANTINNENLITERATUR) terminusa akarva-akaratlanul kizáró, diszkrimináló, beskatulyázó és kirekesztő. Én pedig azt kívánom, mind a magam, mind pedig a kollégáim számára, hogy általában az irodalmi élet részeként ismerjenek el minket."8 Néhány szerző, mint például Franco Biondi, még a mára igen elterjedt „kultúrák közötti irodalom" kifejezést is elutasítja, mert e kifejezés az írókat az irodalom senkiföldjére űzi. Biondi ehelyett két egymást kiegészítő aspektust (származás és hovatartozás) vezet be, amelyek differenciáltabban írják körül a migráns írók helyzetének ambivalenciáit. A két aspektussal Biondi a bevándorlók „kettős kötődésére" hívja fel a figyelmet: „Míg a származás egy etnikai, kulturális, szociális és családi eredet kifejezett és többé-kevésbé tudatos vállalását jelenti, addig a hovatartozás a »hozzátartozás« megélt tapasztalatára vonatkozik, legyen az egy társasághoz vagy egy egyetlen emberhez kötődő tartozás. Míg a származás tények (pl. dokumentált, generációkra visszamenő családi eredet) és szubjektív tételezések (pl. alacsony rangú személyek királyok általi nemesi kinevezése) alapján definiálható, addig a hovatartozás átélhető tapasztalatot és állandóan megújuló elismerést követel."9 6 így például nemcsak az nem mindegy, hogy nyelvváltó vagy nyelvőrző írókkal van-e dolgunk, hanem az sem, hogy az írók mikor sajátították el jelen esetben a német nyelvet. (Természetesen igen nagy a különbség Anna Kim - aki gyermekként Ausztriában nőtt fel és a németet anyanyelvének tekinti - és pl. Dimitré Dinev között, aki felnőttként sajátította el a németet mint idegen nyelvet.) A migráns irodalmon belüli differenciálásnak egy másik fontos aspektusa, hogy az írók mely bevándorlási szakaszban érkeztek választott hazájukba. Cornelia Kogoj ezek alapján három nagy periódusra osztja az ausztriai migráns írók irodalmát: a) a kezdetek (1960-as évektől az 1980-as évekig), b) az 1990-es évek, és végül c) a 2000-es év utáni irodalom. (Lásd Cornelia Kogoj: „Dreiundzwanzig Wiens". Aspekte literarischer Artikulation von Migrantlnnen in Wien. Im Rahmen des Forschungsstipendiums der MA 7 - Wissenschaftsabteilung, Wien, 2008.) 7 Ehhez a problémához bővebben lásd Nicola Mitterer (2009), Heidi Rösch (2004), Silke Schwaiger (2010) és Werner Wintersteiner (2006) idevágó tanulmányait. Nicola Mitterer: „Vor dem Gesetz. Über den Begriff Migrationsliteratur und andere Fragen des Fremdseins". In: Nicola Mitterer, Werner Wintersteiner (szerk.): Und (k)ein Wort Deutsch... Literaturen der Minderheiten und Migrantlnnen in Österreich. Innsbruck-Wien-Bozen: Studien Verlag 2009,19-33. o.; Heidi Rösch: „Migrationsliteratur im interkulturellen Diskurs." http://www.fulbright.de/fileadmin/files/togermany/information/2004- 05/gss/Roesch_Migrationsliteratur.pdf (2012.05.24.); Werner Wintersteiner: Poetik der Verschiedenheit. Literatur, Bildung, Globalisierung. Klagenfurt: Drava, 2006. 8 Seher (Jakir: „»Migrantenliteratur«". In: Christa Stippinger (szerk.): passwort. anthologie. das buch zu den exil-literaturpreisen schreiben zwischen den kulturen. Wien: edition exil, 2007, 7-9. o., idézet 9. o. 9 Franco Biondi: „Literatur & Migration. Herkunft und Zugehörigkeit in der Literatur". 2009, idézet: http://www.migration-boell.de/web/integration/47_2224.asp (2012.05.24.) 10
