Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - Ménesi Gábor: Valaminek vége van : (Csiky Gergely : Buborékok)
Sereczkyné - Magyar Éva alakításában - éppúgy a látszatnak és a fényűzésnek él, mint Szidónia (a kecskeméti előadásban még lánykori nevére is fény derül: Krinyó Auguszta). Friss özvegyként házasságot akar kötni Bélával, ám amikor kölcsönösen megtudják a másikról, hogy egy fillérje sincs, a frigy meghiúsul. Chupor (Aradi Imre) állandóan teszi a szépet Szerafinnak (pedig Szidónia Gizellát szánja neki), kiváltja ezzel Miklós féltékenységét. Nem alaptalanul, persze, hiszen a fiatalasszonynak imponál az udvarlás, ráadásul barátnőjétől is azt a tanácsot kapja: „Az a nő, akit félt a férje, biztos lehet, hogy minden akaratát teljesíteni fogja. Sakk a férjeknek! És a legjobban egy ilyen udvarlóval lehet őket sakkban tartani." Rábay azonban hamarosan rájön, hogy végső soron nem ez az ártatlannak tűnő játék ejt foltot a becsületén. Sokkal inkább a korrupció gyanúja. Malvin (Hajdú Melinda) ugyanis kifizeti Szerafin számláit, ám félreérthetetlenül felhívja barátnője figyelmét, hogy szóljon férjének Hámor (Hegedűs Zoltán) érdekében, aki Morosán mellett a másik pályázó a Sebes-Körös lelassítását célzó projektre. Amikor azonban Solmay - menteni akarván lánya házasságát és veje becsületét - újabb kölcsönből maga szándékozik kifizetni Hámornak a tartozást, elkésett, mert Hámor éppen meglátta, amint Morosán Solmay kezébe számolja a kölcsönnek szánt pénzt. Nem sokkal ezután Rábay azzal a hírrel érkezik haza, hogy Hámor nyerte a pályázatot. Ma már aligha lehet ezt a jelenetet úgy színpadra tenni, hogy a nézőben ne merüljön fel: nem biztos, hogy a tanácsos úr olyan tiszta kezű, mint amilyennek mondja magát. Mohácsit azonban mintha nem ez érdekelte volna, sokkal inkább a családi viszonyokra összpontosított. Sára Bernadette-nek remekül áll Szidónia szerepe, játékában, gesztikulációjában épp annyi túlzás van, amennyit a szerep megkövetel. Sznobizmusa, fölényeskedő viselkedése a darab végéig megmarad. Meggyőződése, hogy mindent családja boldogulásáért tesz, úgy hiszi, hogy mindazt, amit férje elront, ő hozza helyre. Márton András ugyancsak eltalálta Solmay szerepét. Megközelítésében a családfő nem kerül lépésenként felesége fölé. A végkifejlet felé haladva sem formed rá Szidóniára, végig visszafogott marad, csupán eljut annak bevallásáig, hogy mindenük elúszott. A darab zárlatát borúsabbra hangolja Mohácsi. Az eredetiben még megcsillan a remény: „Pankotán nőegyletet alapítok, s én leszek az elegáns társaság központja" - hangzik Szidónia egész addigi viselkedéséből következő kijelentése. A kecskeméti előadás ezzel szemben a következőképpen ér véget: „Azt hiszem, Szidónia, valaminek vége van" - állapítja meg Solmay. Felesége pedig hozzáteszi: „Az életünknek, Ignác. Az életünknek." Az így megteremtett atmoszférát ezúttal is Kovács Márton zenéje erősíti, s külön ki kell emelnünk a két muzsikust, Bognár Brigittát és Puskás Gyulát, akik háttérbe húzódva, mégis a darab aktív szereplőiként vannak jelen. Az előadás megkomponáltságához döntően járul hozzá a díszlet és a jelmez (előbbi Fodor Viola, utóbbi Tihanyi Ildikó munkája), mindkettő elegáns és visszafogott egyszerre. Szórakoztató és elgondolkodtató darabot láthattunk Kecskeméten, amely - mint minden jó előadás - önmagunkkal szembesít. Visszamutatva a legjobb kaposvári hagyományokra. Csiky Gergely: Buborékok (Katona József Színház, Kecskemét) Díszlet: Fodor Viola. Jelmez: Tihanyi Ildikó. Dramaturg: Mohácsi István. Zene: Kovács Márton. Rendezőasszisztens: Vári János. Rendező: Mohácsi János. Szereplők: Sára Bernadette, Márton András, Csémy Balázs, Téby Zita, Keresztény Tamás e. h., Pörögi Adám e. h., Sirkó László, Orth Péter, Magyar Éva, Decsi Edit e. h., Krajcsi Nikolett e. h., Hegedűs Zoltán, Hajdú Melinda, Aradi Imre, Kiss Jenő, Farkas Adám, Trokán Nóra, Czeglédi Ákos 107
