Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - D. Magyari Imre: A magyarországi cigány irodalom (hiánya) a reprezentatív irodalomtörténetekben
Jogosan állítható az is, hogy a prózaírók, Holdosi József, Jónás Tamás, Lakatos Menyhért, Osztojkán Béla, Szécsi Magda mindmáig lényegében a realista irányt folytatják, ha Holdosi a Kányákban Asturias nyomán valóban megpróbál mítoszi távlatot adni, és Szécsi Magda az Időtépőben sajátos időfelbontással kísérletezik is. Az 1930-as években a népi írók a parasztság felszabadítását, nemzetbe emelését látták a legfontosabb feladatnak29. A cigány alkotók néhány évtizeddel később a cigányságét, s ugyanúgy a szociális igazságtalanságok megszüntetését, a demokratikus átalakulást szorgalmazták (szorgalmazzák?). Nem véletlenül vállaltak közülük többen (így Choli Daróczi József, Lakatos Menyhért, Osztojkán Béla, Rostás-Farkas György, a festő Péli Tamás) politikai, kultúrpolitikai funkciót, őszinte, naiv, s később esetleg megroppant - mert megroppantott - hittel. Azt hitték segíthetnek, s ennek érdekében súlyos kompromisszumokat is elfogadtak olykor. Nem segíthettek. Nem engedték nekik, hogy segítsenek. A KIHAGYÁS OKAI 2.: AZ ESZTÉTIKUM HIÁNYOSSÁGAI ■ A cigány irodalomhoz visszatérve: azt hiszem, kezdeti s későbbi fogadtatásának esetlegessége, töredékessége kapcsán mindenekelőtt azt kell - ha sebeket okozunk is vele - tárgyilagosan megkérdeznünk, hogy a kitüntető figyelem hiányának legfőbb oka nem a művek (a művek többségének) esztétikumában kereshető-e elsősorban. Nem írnám ezt a tanulmányt, ha úgy gondolnám, hogy a cigány alkotóknak nincsenek fontos, jelentős, esztétikailag nagyon is értékes munkáik. Vannak, hogyne lennének, épp ezért szeretnék szólni róluk, s ezért is szóltak róla mindazok, akik szóltak - mert természetesen akadtak, akik szóltak, s a fentebbiek azt is mutatták, hogy a reprezentatív összefoglalásokból sem hiányoznak teljesen, s kritikai fogadtatásuk sem jelentéktelen. Ugyanakkor szerintem el kell ismernünk, hogy e munkák többségének esztétikai gazdagsága, izgalmassága alatta marad az amúgy is terjedelmi korlátok közé kényszerülő irodalomtörténeti elbeszélések középpontjaiban álló művekének. Tudom, ez szigorú megállapítás, amit a szerzők s a cigány kultúra képviselői, elkötelezettjei akár sértőnek is találhatnak. Nyomatékosan szeretnék ezért utalni Szegedy- Maszák Mihály példaszerű Kosztolányi-könyvének30 egy mondatára. Szegedy-Maszák még a könyv elején, az Előszóban (16. o.) egy pillanatra felfüggeszti a szigorú tárgy- szerűséget, s megvallja, azért ír épp Kosztolányi Dezsőről, mert Kosztolányi „alkatilag" közel áll hozzá. Ennek ellenére a könyv egy másik helyén (346. o.) nem rest megállapítani: „...tagadhatatlan, hogy Kosztolányi elbeszélő prózai művei sokkal kisebb vállalkozások, mint a huszadik század első harmadának legjelentősebb nyugati teljesítményei." Figyeljünk jól: egy alkatilag hozzá közel álló szerzőről mondja ezt, s ez a szerző Kosztolányi Dezső! Az említett elbeszélő prózai művek pedig a Pacsirta, az Aranysárkány, az Édes Anna, az Esti Kornéll Mi tagadás, felmerült bennem, hogy Szegedy-Maszák túl zord. Szövege folytatásából kiderül, hogy a legjelentősebb nyugati teljesítmények említésekor (elsősorban) Proust és Joyce fő műveire gondol. De biztos, hogy Kosztolányi művei nem is „kisebb", hanem „sokkal kisebb vállalkozások"? Hol a mérleg, ami ezt megbízhatóan mutatja? Másutt - épp 29 Görömbei András: A népi irodalom és öröksége. In uő.: Azonosságtudat, nemzet, irodalom. Budapest, 2008, Nap Kiadó. 98-121. o. 30 Szegedy-Maszák Mihály: Kosztolányi Dezső. Pozsony, 2010, Kalligram. (Szegedy-Maszák Mihály válogatott munkái.) 102
