Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - D. Magyari Imre: A magyarországi cigány irodalom (hiánya) a reprezentatív irodalomtörténetekben
műveli: a közérdekű, gondolatébresztő, nemzeti, népi elkötelezettségű irodalom ellen támad, azt egészében konzervatívnak, túlhaladottnak, messianisztikus »sorsirodalomnak« tekinti, mondván, hogy az efféle közösségi célzatosság voltaképp nem egyéb, mint ideológiai különc (ez nyilván nyomdahiba, kölönc helyett, DMI) az irodalom nyakán. Az elbeszélést meg kell tisztítani tőle, hogy az író irodalmi feladatát elláthasssa." Az utóbbiak a valódi újítók. Béládi többféle irányt, többféle törekvést értőn feltérképezve végül is (541. o.) kettészakítottságot, de - ha szabad egy szolid oximoront használnom - többszínű dichotomikusságot regisztrál árnyaltan. Egyfelől megállapítja, bár sorolja az ellenpéldákat is, hogy (519. o.) [a] társadalomábrázolói igénnyel föllépő, realistának nevezhető irányzat a teremtőerő-elégtelenségtől szenved" - a pangás okai közt megjelöli (520. o.) „az állami és öncenzúra korlátozó szerepé"-t is, amihez 1982-ben nem kis bátorság kellett. Másfelől (532. o.) „nemzedéki határokat áttörő" modernizálásról, kísérletezésről, újításról beszél, ami azért alapvetően mégiscsak az új nemzedék(ek)hez kötődik, az „eszmei egybehangzás" (539. o.) elsősorban a „Pétereket" fűzi össze, Esterházyt, Hajnóczyt, Lengyelt, Nádast, nemkülönben Tandorit, Mészölyt (Béládi szerint a legújabb magyar próza gogoli „köpönyege" az 1976-os Film). Ez az egybehangzás az idő és az írói nézőpont problémájával kapcsolatos: „Hogyan lehet a szabályosan folyó időt olyanformán eltéríteni, szétdarabolni, térbe helyezni, hogy ne legyen kényszerítő hatalom az író fölött, ne határozza meg eleve az elbeszélés menetét, belezárva azt a naptári idő folyamatosságába? S hogyan lehet olyan nézőpontot találni, amely az írót nem helyezi kívül és fölül a történeten, hanem benne hagyja a cselekményben...?" Béládi az új próza alkotójáról, egy virtuális személybe vonva össze mindőjüket, ezt mondja (532. o.): „...nemcsak másként, más nyelven ír, hanem mindenekelőtt másként gondolkodik a világról, az emberről, a társadalmi környezetről és rendszerről, a legfőbb célja, hogy ennek az új világképnek találja meg adekvát epikai formáját." Ravasz mondat, ma már nem könnyen dekódolható, rejtett célzással a „másként gondolkodására, ami rendkívül zavarta a rendszert, amelyikről éppen másként gondolkodtak. Itt azért alapvetően szabadságharcról volt szó, ennek része a második nyilvánosság, az ellenzék megszerveződése - az első szamizdatok, illegális kiadványok a hetvenes évek második felében jelentek meg. Az új irodalom képviselői a „magánéleti ember életköreit" ábrázolva, a „mikroközösségek belvilágának aprólékos, lélektani-intellektuális elemzése felé" (535. o.) fordulva tabukat döntögettek, kibeszéletlen traumákról, 56-ról vagy a holokausztról szóltak, nemegyszer magukra vonva a rendszer fantáziadús adminisztratív intézkedések formájában objektiválódó haragját. S nem csak ők: a hatalom képviselői tiszteletre méltó esztétikai elfogulatlansággal képviselték és éreztették még igencsak meglévő hatalmukat, mint ezt annyi szomorú, s olykor tragikus történet bizonyítja: Bari Károly vérlázító meghurcoltatása, Csoóri Sándor folyamatos vegzálása, a Mozgó Világ 1983-as megszüntetése, az Új Forrás és a Tiszatáj, s persze a költő megbüntetése Nagy Gáspár Öröknyár: elmúltam 9 éves, illetve A Fiú naplójából közléséért27 1984-ben, illetve 1986-ban - és sorolhatnánk. A politika utasításokkal és rendreutasításokkal kormányzott. (Az első retorzió - mármint a Kádárrendszerben - a debreceni Alföldet érte még 1963-ban.) Csak mostanában látjuk igazán, hogyan is működött a rendszer.28 27 Görömbei András: Csoóri Sándor. Pozsony, 2003, Kalligram. 255-257 o.; Görömbei András: Nagy Gáspár. Pozsony, 2004, Kalligram. 108-133. o., 219-220. o. (Mindkettő: Tegnap és ma. Kortárs magyar írók.) 28 Tabajdi Gábor-Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működése Magyarországon 1956-1990. Budapest, 2008, Corvina - 1956-os Intézet. Szőnyei Tamás: Titkos írás. 1956-1990. Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet. 1-2. Budapest, 2012, Nórán Könyvesház. 100
