Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Bánszky Pál: "A politikai és a szakmai vezetés találkozása volt a motor"
Bánszky Pál „A politikai és a szakmai vezetés találkozása volt a motor"- Ön nem kecskeméti, mégis nagyon sokat tett az utóbbi évtizedekben Kecskemét város kulturális életéért. Honnan származik, hogyan került Kecskemétre és honnan ered a város és a népi kultúra iránti vonzódása?- Hát eléggé a korábbi nemzedékekhez tartozom, mivel 1929. október 31-én születtem Kábán. Én a népi kultúrához 1949-ben, kiskatonaként, a néptáncon keresztül kerültem, nyolc évig nagyon intenzíven táncoltam. A '49-es választáson úgy képzelje el, hogy úgy oldottuk meg, hogy a teherkocsit fel lehetett támasztani és ott táncoltunk. Az egy ilyen őskorszak volt, mindenben lendület volt. Mint kiskatona előfordult, hogy hármunkat kizavartak, parancsba adták, hogy tanítsuk meg a kultúrtisztet táncolni. Akkor ez lételemünk volt, ezt csinálni kellett. 50 km-es menetgyakorlaton voltunk, és mikor a politikai tiszt látta, hogy lankad a társaság, akkor azt mondta, hogy mi hárman táncoljunk. Akármit lehetett táncolni, de hát én örültem, ha lépni tudok. Na, az a korszak ilyen volt, és én meg jó alany voltam ehhez. Habár tudja, hogy mi az én szakmám? Nem fogja kitalálni, hogy én miben végeztem, mert ugye van most két diplomám, utána meg doktorim meg francos nyavalya. Én molnárlegény vagyok! Zsákoltam, nagyon kemény fizikai munkából éltem. Gyakorlatilag tehát a tánccal kezdődött minden, mert hát táncolni szerettem, főleg társastáncot, de ez nem hagyomány. Igaz, hogy a cséplőgéptől szaladtam haza mindig, hogy megtanuljam a táncot, az egész napi cséplés után. De mondom, ez alapozta meg a szerencsém. Ez még Kábán volt, a katonaság előtt. Akkor már befejeztem a molnárszakmát, otthagytam Kabát, és utána jött a tanulás. Én úgy végeztem a magyar-történelem szakot az egyetemem, hogy dolgoztam, úgy tanultam ki a művészettörténetet, hogy dolgoztam, úgy is doktoráltam, hogy dolgoztam, tehát gyakorlatilag mindent munka mellett csináltam meg. Bánszky Pál országosan elismert kutató, 1978-tól meghatározó személyisége a kecskeméti kulturális életnek. Budapesten érettségizett, 1966-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem, majd 1968-ban művészettörténész szakot végzett. 1958-tól 1978-ig a Népművelési Intézet vizuális művészeti osztályának munkatársa, majd az intézet főosztályvezetője. Itt került közel hozzá az amatőr képzőművészet és a tárgyi népművészet. 1978-tól a kecskeméti Katona József Múzeum tudományos munkatársa, 1983-tól 1990-ig megyei múzeumigazgató. 1991-től a kecskeméti Magyar Naiv Művészek Múzeumának igazgatója, innen vonult nyugdíjba 1999-ben. Az Országos Népművészeti Egyesület és a Duna-Tisza Közi Népművészeti Egyesület elnöke. Kutatási területe: a kortárs képzőművészet, a naiv művészet, a tárgyi népművészet, az élő képzőművészet kutatása. Munkásságát 1993-ban Bács-Kiskun Megyéért Díjjal, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével ismerték el. 2009-ben Magyar Örökség Díjat kapott. Számos cikk és kötet szerzője. 91
