Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Lengyel András: A "kifordult tény-: egy modernitásalakzat geneziséhez: Kosztolányi, Cholnoky Viktor és A Hét
Lengyel András A „kifordult tény": egy modernitásalakzat geneziséhez Kosztolányi, Cholnoky Viktor és A Hét í 1912-ben, amikor negyvennégy éves korában Cholnoky Viktor meghalt, Kosztolányi Dezső 27 éves volt. A megelőző kb. öt évet együtt, egy szerkesztőségben töltötték: Cholnoky A Hét segédszerkesztője, mindenese volt, Kosztolányi pedig ugyanott „belmunkatárs". A lap - némi túlzással szólva - ez időben tele volt írásaikkal. Cholnoky nekrológját közös lapjukban, A Hétben Kosztolányi írta - ez a feladat a szerkesztőségen belül alighanem az elhunythoz legközelebb álló barátnak jutott. S az idők során, e nekrológgal együtt, Kosztolányinak még három jegyzett s egy jegyzetlen, anonim cikke jelent meg Cholnokyról. A cikkek irányultsága egybevág, mindegyik föltétien elismerésről árulkodik. Közülük a három jegyzett írás voltaképpen még a közös munka eredménye, de a háromból kettő már így is Cholnoky halála után született, ezeket tehát semmiképpen nem lehet visszavezetni a kollégák közötti „szokásos", pragmatikus viszonyra - ezek már nem a remélhető viszonzás fejében íródtak. A negyedik írás, a jegyzetlen, szűk évtizeddel (egészen pontosan: nyolc évvel) Cholnoky halála után született, szélsőségesen kiélezett helyzetben, egy vitacikk-sorozat részeként. Paradox módon mégis sok mindent éppen ez a cikk árul el Cholnokyról is, Kosztolányiról is, összetartozásuk természetéről is. A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok tanúsága szerint Kosztolányinak az egyetemista kori barátságai (Babits, Juhász, Zalai Béla) után, s a későbbi, életreszóló nagy barátság (Karinthy) előtt, azaz éppen akkor, amikor a „szakmát" megtanulta, s alkotóként önmagára talált - a legfontosabb íróbarátja Cholnoky Viktor volt. S Cholnoky, minden jel szerint, lényeges pontokon döntően alakította beállítódását. „Mestere" volt. De kérdés, miért lett fontos Cholnoky a fiatal Kosztolányi számára? Erről a legtöbbet alighanem a már távlatból íródott, névtelen-jegyzetlen cikkből tudhatjuk meg, noha a teljes válaszhoz csak az együttműködés áttekintése vezethet el bennünket. Az 1920-as cikk, ha leszámítjuk a megírását kiváltó „kultúrharc" sarkításra késztető logikáját, belevilágít a kapcsolat szociologikumába. Kiderül belőle, hogy Kosztolányi számára Cholnoky volt „a modern magyar irodalom legkimagaslóbb alakja", a „magyar irodalom alkonyodó egén [...] az esthajnali csillag" (Kosztolányi 1920/2008: 256.). Ugyanakkor Cholnoky „Kiss Józsefnek, a Lipótváros bálványozott poétájának volt a rabszolgája, odaláncolva A Hét szerkesztőségi asztalához hosszú éveken által" (Kosztolányi 1920/2008: 257.). S ez utóbbi mozzanat, mint a vitacikk irányultságából kiderül, nem egyszerű életrajzi tény; jóval több annál, jelentősége van: egy szociokulturális törésvonal szimbóluma. Zsidók és nemzsidók történelem adta együttműködésében az önmagát alárendeltnek érző fél, a „rabszolga" helyzete jelenik meg benne. Súlyos, nehezen hegedő sebe lehetett ez a „tapasztalat" Kosztolányinak, s 40
