Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Kincses Károly: "Soha nem akartam innen elmenni, most se, és a jövőben sem. Amennyiben van jövő.": Reismann Marian (1911-1991)

lehet képzelni, hogy egy fiatalember, aki másként gondolkozik a fotóról, az első adandó alkalommal megpróbál kitörni. Erre még biztatást is kaptunk, főleg Langer Klárától. - Az ő emberábrázolása őszintébb volt? - Nem. - És a Vadas Ernőé? - Ernő bácsi dolgait soha nem boncolgattuk. Hozzá se mertünk érni. A briliáns technika és az idill, ami a képeit jellemezte, elvarázsolt bennünket is. Nekünk a képei mint látvány szépek voltak, tetszettek. De mint követendő példát elvetettük. Langer Klárát is, Reismann Mariant is. Ő különben gyermekfotót tanított, rengeteg pszichológiai tanácsot kaptunk tőle a kapcsolatteremtéshez, mert gyermekkel kapcsolatot teremteni a legnehezebb dolgok közé tartozik, és ő aztán bevitt minket az élet sűrűjébe: az utcán le kellett szólítani a gyereket, és meg kellett nyerni őt is, meg a szülőt is, hogy bejöjjenek velünk a Török Pál utcába modellnek. És ő azután ezt leosztályozta. De abból a csoportból, amibe Marian, Langer, Sándor Zsuzsa, Kálmán Kata tartozott, nekünk nem voltak fotográfiai mintáink, nekünk azok túlságosan statikusak voltak - ma talán szocreálnak hívnánk őket, de ilyen, mint tudjuk, nem létezik, mert a szocialista realizmus, csak mint téma van, de nem mint műfaj." A másik oldalról ugyanez így látszott: „A Képzőművészeti Gimnáziumban ez hármas munka volt. Barta Éva volt a szakosztályvezető, Langer Klárival voltunk a szakoktatók. Elméletet oktatott néha Sevcsik és Járai is. Éva, Klári s én olyan egységet alkottunk, aminek segítségével még a kevésbé tehetségesek is eljutottak odáig, hogy meg tudják különböztetni a fotóban a jót és a rosszat. Nem lehet négy év alatt, heti két nap megtanulni fényképezni." Marian ezenkívül rendszeresen tartott előadásokat a TIT Szabadegyetemen fotós tematikában, Németh Józseffel és Vadas Ernővel szerkesztették a Magyar Fotóművészet 1958 című albumot. 1959-ben a III. Nemzetközi művészi fényképkiállítás zsűrijének tagja volt Bottá Ferenc, Langer Klára, Rév Miklós, Schiller Alfréd, Vadas Ernő, Vámos László, Zajky Zoltán társaságában. Fotós közéleti tevékenysége ezekkel még korántsem merült ki. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének tagja, igazolványának száma 189. „Az 1940-es évek vége felé Langer Klárival voltunk az élharcosai, hogy megalakuljon egy fotóművész-szövetség, de ide tartozott még jó néhány ember, Vadas Ernő, Rév Miklós, Várkonyi László, Sándor Zsuzsa, Gink Károly... Ez másként nem volt lehetséges, mint hogy a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége egy fényképész szakosztályt valljon a magáénak. Ez a fényképészszakosztály 1950. április 20-án kiállítást rendezett a Fészekben. Részt vettek rajta az alapító tagok, Bányász Ede, Bence Pál, Csórgeő Tibor, Pintér Zsuzsa, Gink Károly, Kálmán Kata, Hollenzer Béla, Járai Rudolf, Jónás Pál, Langer Klára és Sándor Zsuzsa együtt, Busztin Lívia, Petrás István, Ráth László, Rédner Márta, Reismann Marian, Rév Miklós, Seidner Zoltán, Szöllősy Kálmán, Vadas Ernő, Várkonyi László. Ez jelentette a szövetség elődjét. Ez sorvadt el, szűnt meg 1956-ban, utána csinálta meg Vámos László a Magyar Fotóművészek Szövetségét. Vámosnak hibái mellett meg kell adni, nélküle életképes szövetség sohasem alakulhatott volna."

Még 78 évesen is tanított, tartott előadásokat, hiszen 1980-ben kérte fel a hollandiai Beropsvereniging van fotografen Büro GKF, hogy Die Frau in der Fotografie címen meséljen saját élményeiről. Ebben a felkérésben nem kis szerepe volt Besnyő Évának is, aki szervezte, s aki Ata Kandóval egyetemben Marian jó barátnője volt. „Az előadáson hozzávetőleg 50 hallgató volt. Az előadásom tartalma a magyar fényképező nőkről szólt, kezdve Máté Olgán, majd bőven Sugár Kata, Kálmán Kata és Langer Klári, elsősorban szocialista munkás-paraszt fotóikról, majd beszéltem még Sándor Zsuzsáról, Molnár Editről. Mindegyiktől vittem könyvet, fotókat, úgy- hogy egy kis kiállítást rendeztem azokról, akikről szóltam. Azt hiszem, hogy a kiállításnak komoly sikere volt, elég sokan szóltak hozzá, kérdeztek. Besnyő Évánál a műtermében voltam és láttam egy teljes kiállításnyi anyagát, amit Amszterdam város megbízásából készített élő holland művészekről, a művészet minden ágából. Ez a kiállítás az amszterdami új városi múzeumban volt kiállítva idén tavasszal, óriási sikert aratva, nagyon jó sajtóval. Azt hiszem, érdemes volna gondolkodni azon, hogy ide is eljusson ez a kiállítás."

131