Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 12. szám - Kántor Lajos: Konglomerát (Erdély)

SzGSz-szel nem illik, nem kellene viccelni. Bár ifjabbik Sz értette a viccet. Tervezett közös szemináriumaik előtt Sebestyén mai kortárs költő (nem parlamentbe választott celeb) mondatából idéz, most olvasta egy hetilapban: „...a tömegnyilvánosság, ez a celebidióta látványhomály a művészi megnyilvánulások zömével nem tud mit kezdeni."

Akkor hát menekülni kellene a látványhomályból. Távol a metró reklám- és embersűrűjétől, keresni egy helyet, ahol Sz, G és a náluk nemzedéknyivel fiatalabb Sz vitatkozhat, Sebestyén pedig kihallgathatja, illetve faggathatja őket. A két idősebb erősen hitt, fiatalon, a világmegváltó eszmékben, később is kereste a világmagyarázatot. Az ifjú Sz-nek a kételkedés maradt. A mesternek választott Sz, az előd, huszonévesen a század, a huszadik betegségéről akart könyvet írni. De ő írta le a naplójában, hogy az igazság igen általános fogalom, s ha jól utánajársz, nem takar semmit; vagy nagyon is sok mindent takar, de csak úgy, mint a szekér ponyvája: olyan dolgokat, amik nem tartoznak együvé. Hát most erről kellene beszélni. Tőle olvasta Sebestyén azt is, hogy nem az eszet s a szívet kell magyarrá tenni, hanem az életet; lehet szép a magyar élet, és mindenki irigyelni fogja, nem gyűlölni. Létezhet ilyesmi? G egészen másokat gondolt. Legalábbis másként. Ő egész életében azt próbálta magyarázni, tanítani, hogy mindenütt előbújik a rosszul tanított múlt. És mint a valóságirodalom teoretikusa figyelmeztetett, ha úgy ítélte meg: mindennapjaink elköltőiesítve, elfabulázva ködlenek fel egy-egy lírai futamban. Ő a magyar életet, a kisebbségit különösen, internacionalista mértékkel mérte. De tudta: a kisebbségi élet nem teljesség, nem valódi és őseredeti egyetemesség; tartozéka volt egykor az egésznek, melyben, ha zavartalanabb egyéni vérkeringése volt is, rész és függelék jellege sosem volt eltagadható. Ifjú Sz már ebbe a nemteljességbe született bele.

Három helyzet. Együtt: SzGSz. Több, mint három név, három élet külön-külön.

Sebestyén úgy gondolja, a csontokat össze kell rakni. És azt, ami a csontoknál is fontosabb. Egy korszak. A múltunk.

A jelenünk?

Előszámlálás

Legyen a hosszúra tervezett utazásuk, szemináriumsorozatuk első állomása valahol Kismagyarban. Az 1014-es csúcsmagasság alatt. (Idősebb Sz még Krúdy tói kölcsönözte a Kismagyar kifejezést.) A helyszín kellemesnek ígérkezik a maga elit, a résztvevőkhöz méltó, akadémikus jellegében. Nem teljes zártság, aszkétikus szigor - emberbarát feltételek. Pihenésre, konferenciákra egyaránt alkalmas épületek, őket parkerdő veszi körül. A fák nem celebek. Az őstermészet és az erdőtudomány szakemberei valahogy összebeszéltek.

Sz, G és Sz vitájának megkezdése előtt Sebestyén jónak látja szemrevételezni a terepet. Nem mindegy, hogyan kezdik a hosszúra tervezett időutazást. Beszámolóját az erdei (parki) séta eredményéről hangulati előkészítésnek szánja, és SzGSz elé tárja. Utóvégre ők együtt honosak a kelet-közép-európai tájban (noha főként az erdélyiben), fényképek is tanúskodnak erről. Itt viszont a tudomány is megtette a magáét. A keskeny, sétányul szolgáló ösvényeken szép lassan haladva kezdődhet a számbavétel.

66