Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 9. szám - Fried István: Az irodalmi két/többnyelvűség - komparatisztikai nézőpontból

ségtelen nyelvszociológiái vizsgálatokkal is alátámasztható tény azonban nem feledtetheti és fedheti el azt, hogy egyrészt mindig lehetséges volt (a költészetben, az énekmondásban, de talán nem csak ott) az átjárás az úgynevezett fent és az úgynevezett lent között, másrészt sosem létezett olyan költészet, amely kizárólag önmagából, nem pedig a szüntelen kölcsönhatásokból táplálkozott volna. S amit nemigen vagy nem eleget szoktak emlegetni: létezett a „fent" és a „lent" között olyan „közbülső" réteg, amely olykor ezt a közvetítést elvégezte, úgy alkotott például eruditus költészetet, hogy magába assszimilálta a népköltészet több formai jellegzetességét. S minthogy a XVIII. században a nyelvi tényező nem a nemzet egyedüli meghatározója (még csak nem is perdöntő jelentőségű bizonyos történelmi korszakokban), az állam, a kormányzás, a földrajzi terület és a kulturális-történelmi élmények hasonlósága/közössége elősegíti, hogy a nemzeti művelődés részeként jelenjen meg természetszerűleg a latin nyelvű írásbeliség és hagyomány, illetőleg Jankovich Miklós (és mások) esetében a szlovák, a német vagy akár a cigány nyelvű ének (vagy dokumentum). S e téren messze nem rendhagyó vagy kivételes az ő példája, hiszen - hogy közeli példát említsek, amely azért megjelent már a magyar vagy a szlovák kutatásban - a kéziratos énekeskönyvek jó részében nem csupán magyar, hanem szlovák, horvát, román, német stb. dalok is megőrződtek9, akár olyképpen, hogy a túlnyomórészt magyar összeállításba keveredtek más nyelvű énekek, akár úgy, hogy magyar vonatkozásokkal telítődtek a más nyelvű összeállítások. Sőt a családi krónikává összeálló, olykor a családi bibliába beleírt följegyzések tanúságai egyben jelzései Magyarország egyes vidékein (például a történeti Magyarország északi területein) egyáltalában nem ritka többnyelvűségnek. Ezt mutatja, hogy a magyar költők tudomásul vették ezt a természetes többnyelvűséget. Balassi Bálint horvát virágének dallamára éppen úgy írt verset, mint szlovák vagy lengyel énekre (megkockáztatható, hogy nem csupán a dallamot ismerte); Beniczky Péter vagy (kevésbé) Amadé László versei is a többnyelvű kultúra virágzását, elterjedését támasztják alá.10 Hadd jegyezzem meg, hogy Beniczky Péterről sokáig eltérően nyilatkozott a szlovák és a magyar kutatás, részint a magyar, illetőleg a szlovák szöveg elsőbbségét vitatták, részint szerzőségét. Mármost az elsőbbség sem nem esztétikai kérdés, sem nem „presztízs"-kérdés; ennél sokkal fontosabb, hogy az a fajta költői magatartás és az a fajta poétikai felfogás, amit Beniczky képviselt, mind a szlovák, mind a magyar irodalomban hangot kapott,

9 Stoll Béla: A magyar kéziratos énekeskönyi’ek és versgyűjtemények bibliográfiája (1565-1840). Budapest, 1963, 61., 151-152.: román-magyar makaronivers, 154.: Lányi János gyűjt., benne magyar, szlovák, morva, cigány és latin dalok, 1759-1760, 157-158.: Szakolczay István énekeskönyve, benne Cantio croatica, cantio illyrica, Rácz ének, tót ének, latin, német, magyar dalok, Amadé versei, 187-188.: román-magyar makaronivers. Vö. még: Régi Magyar Költők Tára XVII. század 3. Szerelmi és lakodalmas versek. S. a. r. Stoll Béla. Budapest, 1961. Tóth táncz nóta, Hamarja tot táncz nóta, Tot tancz noza hamarja, Tancz tot: 105-109, 113, Oláh tancz nóta: 98-99. Torok nóta: 103-104., 109., 113-114. stb. Vö. még: Közköltészet 1. Mulattatok. S. a. r. Küllős Imola, munkatárs Csörsz Rumen István. Budapest 2000, 103.: Aria de Slavis, 260-262., 502-504., Közköltészet 2. Társasági és lakodalmi költészet. S. a. r. Csörsz Rumen István, Küllős Imola. Budapest, 2006, 41—13.: ugyanannak az éneknek magyar, latin, német, szlovák, cigány, román változata, vö. még: uo. 477-480.

10 Amadé László versei. S. a. r. Schiller Erzsébet, Ajkay Alinka. Budapest 2004, 162-163.: vegyes nyelvű, 345-365.: latin nyelvű, 366-369.: német nyelvű versek. Beniczky Péter: Magyar rhytmusok (1728), Slovenské verse. S. a. r. Michal Elias. Bratislava, 1981. Csanda Sándor: Beniczky Péter magyar és szlovák verses példabeszédeinek változatai. In: Uő: Nemzetiségi irodalmunk és kapcsolatai. Bratislava 1985, 141-163., Rudo Brtán: Problém bilingvizmu v 16. az 18. storocí v literárnych súvislostiach. In: Tradície a literárne vzt’ahy. Ved.red. Mikulás Bakos, vykonny red. Rudolf Chmel. Bratislava 1972, 198-107. 103.: kérdéses, Beniczky írta-e a szlovák verseket. Régi magyar költők tára XVII. század 12. Madách Gáspár, Egy névtelen, Beniczky Péter etc. S. a. r. Varga Imre, Cs. Havas Ágnes, Stoll Béla. Budapest, 1987. Beniczkyről: 738-746.

68