Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 9. szám - Kiss Benedek: Az utolsó repülés; Úgy szeretnék megbékélni; Baka volt, magyar
Kiss Benedek Az utolsó repülés Takarj be csókjaiddal fázom. Pedig én szeretem a hideget. A zenét is szeretem, hisz citerázok. De csókjaid felmelegítenek. Hideg a te kezed is, hisz te is fázol! Hadd fogom borzongó kezedet! Megöregedtünk, de csókjainkban van még távol. Szálljunk hát, jó párom, megifjúdó öregek. Hisz szárnyaink eddig honnan is hoztak?! Milyen messziről röpültünk eddig veled! Gyerekeink is szállnak, de elkalandoznak. Édesem, kalandoztunk mi is rég eleget. Most már csak egyenest, az ég vagy a magma felé! Közel már a távol, csak egyenest! De mint rég, csókkal takarj, hogy remegjek belé. S csókolom én is áldásos, szép kezedet. Istenem, hogy tudok örülni én minden helyénvaló szónak! Minden egészséges szónak, mert szavaink is egyre romolnak. Istenem, milyen boldog vagyok, ha egy-egy átlátszó szívbe belelátok! Emberek, őrizzük, őrizzétek az eredendő tisztaságot! r megbékélni 24
