Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Sági Norberta - Rigó Róbert: Az oral history lehetőségei az oktatásban
berendezkedések változásai.8 Ez a 20. századi Magyarország történetének egyik legjellemzőbb vonása volt, ugyanis kilenc többé vagy kevésbé radikális változással, váltással számolhatunk. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a jó színvonalú, történeti jellegű életútin- terjú elkészítése nehéz feladat, komoly módszertani felkészültséget és alapos ismereteket követel, hiszen az interjú egy interakció eredményeként jön létre és az interjúkészítő jó kérdéseire tud az interjúalany alapos, informatív és érdekes válaszokat adni. Tehát míg a történész az írott források esetében felfedezi és elemzi a dokumentumokat, addig az interjúkészítés során maga is részese a források létrehozásának. A történészek az oral historyt a hagyományos írott források kiegészítésére, árnyalására használják napjainkban. Az oral history módszer alkalmazásának lehetőségei az oktatásban Az oral history az elbeszélt történeti források összegyűjtésével, azok tudományos elemzésével, feldolgozásával segít a múlt jobb megismerésében, megértésében, pontosításában. Az oral historyt, véleményünk szerint, a történelem oktatásának különféle szakaszaiban igen jól lehet alkalmazni, természetesen ez eltérő típusú és mélységű feladatokat jelent az egyes korosztályok vonatkozásában. Az iskolás gyermekek és fiatalok elsősorban idősebb családtagjaikkal, rokonaikkal, lakóhelyük ismertebb, jelentősebb személyeivel készíthetnek interjút. így a módszer elsősorban a családtörténet feltárásában, alaposabb megismerésében és a település történetének feldolgozásában juthat jelentősebb szerephez. Természetesen igen lényeges, hogy a diákokat a korukhoz mérten megfelelően felkészítsük az interjúkészítés fogásaira, sajátosságaira, továbbá azok elemzésére, feldolgozására is. Lényeges a forráskritika helyes alkalmazása, az információk ellenőrzése több, lehetőleg írott forrásból is. Emellett fontos beillesztenünk a témát, az interjú egyes részeit az adott korszak sajátos viszonyaiba is. Az elbeszélt történelem igen hasznos módszertani és tartalmi lehetőség lehet a történelem oktatásában. Gyáni Gábor egyik írásában kiemelte az orális történelemmel kapcsolatosan azt, hogy „a múlt olyan, az eseménytörténettel egyenértékű olvasatához segíthet hozzá bennünket, amely elsősorban nem a múlt magyarázata, hanem annak megértése szempontjából fontos. Erre a célra viszont jó eszköz az orális történet, sőt erre a célra sokkal alkalmasabb, mint az írott forrásokat hasznosító eseménytörténet-írás."9 Tehát a módszer nagyon hasznos lehet abból a szempontból, hogy a gyermekek, a fiatalok könnyebben megértsék egy korszak lényegét, főbb jellemzőit. Ehhez jól lehet hasznosítani a különféle interjúk interneten vagy szakkönyvekben elérhető szövegeit is. Hasonlóan jó források lehetnek az oktatásban az emlékiratok, a naplók, a személyes levelek vagy jegyzőkönyvek, bírósági periratok vallomásai, mellékelt levelei is. Véleményünk szerint, főként a 19-20. század oktatásában, az érdeklődés fenntartása és a motiválás érdekében érdemes élni a személyes történetekkel, azzal a lehetőséggel, hogy a tanár egyéni sorsok bemutatásával értesse meg az adott kor sajátosságait. Vértesi Lázár megemlíti tanulmányában azt az oral historyt jellemző lényeges szempontot, hogy: „a szubjektív bizonyítékok felhasználásával nem pusztán élőbbé próbálja tenni a történelmet, hanem a múlt megismerésének és vizsgálatának lehetőségét a közösség tagjainak kezébe visszahelyezve, élővé kívánja tenni azt a hétköznapi emberek számára, megerősítve őket abban, hogy 8 A témát bővebben tárgyalja Gyáni Gábor több írásában is. L.: Emlékezés és oral history című írást az Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése című kötet 128-145. oldalán. 9 Gyáni: 136. 246
