Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Sági Norberta - Rigó Róbert: Az oral history lehetőségei az oktatásban
Sági Norberta - Rigó Róbert Az oral history lehetőségei az oktatásban Tanulmányunkban elsősorban arra fókuszálunk, hogy az oral historyt, vagyis az elbeszélt történelmet milyen módon és okokból érdemes felhasználni és beépíteni az oktatás különféle szintjeibe. Emellett kitérünk a jelenlegi történelemoktatás különféle problematikáira és a lehetséges megoldási módokra, a korszak és a gyermekek, fiatalok változó igényeire is. A mai magyar történelemoktatás egy több évtizede meglévő kánonra épít.1 Nagyjából ugyanazokat a témaköröket igyekszik megtanítani az általános iskolában, majd a középfokú oktatásban, és végül a felsőoktatásban is, egyre mélyebb, alaposabb formában. Ugyanazokat a témákat járjuk körül egyre tágabb körökben. Az ötödik osztályosok is az ókori keletről, a görög, majd római történelemről tanulnak és a magyarok őstörténetéről, mint a középiskolák első osztályában. Többnyire az egyetemek történelem szakainak első évfolyamán is így van ez, majd a tanulmányaik végére jutnak el a hallgatók a rövid 20. század közepéig-végéig. A történeti tanulmányok a legrégebbi múlttól haladnak a jelen felé. Tehát érettségiig egy fiatalember kétszer tanul a görög-perzsa és a római-pun háborúkról, míg jó eséllyel semmit nem hall a délszláv háborúról vagy a rendszerváltásról, mert többségében idáig már nem jutnak el a tananyagban. A diákok többsége a szocializmus idejéről is téves elképzelésekkel rendelkezik, amit több felmérés is alátámaszt, például Kádár Jánost a 20. századi magyar történelem legjelentősebb alakjának tekintik. Sokszor megfogalmazódik bennünk a kérdés, hogy jól van-e ez így, biztosan ez-e a legjobb módja annak, hogy a gyerekekkel megszerettessük és megtanítsuk nekik a történelmet, hogy felkeltsük a múlt iránti érdeklődésüket? Véleményünk szerint a múlt iránti érdeklődés megalapozásához jobb lehetőséget biztosítana a családtörténet és a helytörténet, leginkább az elbeszélt történelem lehetőségeire, megismerésére alapozva. Az is felettébb sajátos vonása a történelemoktatásunknak, hogy a gyermekek általában többet tanulnak az ókori Róma vagy a francia forradalom történetéről, mint a saját lakóhelyükéről, vagy az ott élő emberekéről. Az említett megközelítésnek véleményünk szerint több előnye is lenne. Ha a gyermek a közelebbi múltjával ismerkedik meg először, a saját családja, a szülei, a nagyszülei, esetleg dédszülei által megélt korokkal, akkor sokkal könnyebben össze tudja vetni azt a saját korával, tapasztalataival. A család intézményének és a gyermek identitásának megerősítéséhez jó módszer lehet a felmenőkkel való beszélgetés az előző generációk tapasztalatairól, élményeiről. Emellett izgalmasabb úgy megismerni a múltat, hogy a gyermek aktivitására, 1 Knausz Imre 2001c: 252. 243
