Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Sági Norberta - Rigó Róbert: Az oral history lehetőségei az oktatásban

Sági Norberta - Rigó Róbert Az oral history lehetőségei az oktatásban Tanulmányunkban elsősorban arra fókuszálunk, hogy az oral historyt, vagyis az elbe­szélt történelmet milyen módon és okokból érdemes felhasználni és beépíteni az oktatás különféle szintjeibe. Emellett kitérünk a jelenlegi történelemoktatás különféle problema­tikáira és a lehetséges megoldási módokra, a korszak és a gyermekek, fiatalok változó igényeire is. A mai magyar történelemoktatás egy több évtizede meglévő kánonra épít.1 Nagyjából ugyanazokat a témaköröket igyekszik megtanítani az általános iskolában, majd a közép­fokú oktatásban, és végül a felsőoktatásban is, egyre mélyebb, alaposabb formában. Ugyanazokat a témákat járjuk körül egyre tágabb körökben. Az ötödik osztályosok is az ókori keletről, a görög, majd római történelemről tanulnak és a magyarok őstörténetéről, mint a középiskolák első osztályában. Többnyire az egyetemek történelem szakainak első évfolyamán is így van ez, majd a tanulmányaik végére jutnak el a hallgatók a rövid 20. szá­zad közepéig-végéig. A történeti tanulmányok a legrégebbi múlttól haladnak a jelen felé. Tehát érettségiig egy fiatalember kétszer tanul a görög-perzsa és a római-pun háborúk­ról, míg jó eséllyel semmit nem hall a délszláv háborúról vagy a rendszerváltásról, mert többségében idáig már nem jutnak el a tananyagban. A diákok többsége a szocializmus idejéről is téves elképzelésekkel rendelkezik, amit több felmérés is alátámaszt, például Kádár Jánost a 20. századi magyar történelem legjelentősebb alakjának tekintik. Sokszor megfogalmazódik bennünk a kérdés, hogy jól van-e ez így, biztosan ez-e a legjobb módja annak, hogy a gyerekekkel megszerettessük és megtanítsuk nekik a történelmet, hogy felkeltsük a múlt iránti érdeklődésüket? Véleményünk szerint a múlt iránti érdeklődés megalapozásához jobb lehetőséget biz­tosítana a családtörténet és a helytörténet, leginkább az elbeszélt történelem lehetőségeire, megismerésére alapozva. Az is felettébb sajátos vonása a történelemoktatásunknak, hogy a gyermekek általában többet tanulnak az ókori Róma vagy a francia forradalom történe­téről, mint a saját lakóhelyükéről, vagy az ott élő emberekéről. Az említett megközelítésnek véleményünk szerint több előnye is lenne. Ha a gyermek a közelebbi múltjával ismerkedik meg először, a saját családja, a szülei, a nagyszülei, esetleg dédszülei által megélt korokkal, akkor sokkal könnyebben össze tudja vetni azt a saját korával, tapasztalataival. A család intézményének és a gyermek identitásának megerősíté­séhez jó módszer lehet a felmenőkkel való beszélgetés az előző generációk tapasztalatairól, élményeiről. Emellett izgalmasabb úgy megismerni a múltat, hogy a gyermek aktivitására, 1 Knausz Imre 2001c: 252. 243

Next

/
Oldalképek
Tartalom