Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Sági Norberta - Rigó Róbert: Az oral history lehetőségei az oktatásban

munkakapcsolat állt fenn közöttük, ahogy mondta: „napszámosokkal pótolták a szülők a kézi munkást, kapás embert. Mert ugye, csak nagydarab földek voltak azok [...] így aztán sok segítséggel jött majd a cséplés, a tengeritörés."

Azok között, akikkel magukat hellyel-közzel egy szinten állónak tartották „volt ötholdas is, meg akinek megvolt az a 20 vagy 25, vagy 30 hold földje; nem mondta soha senki, hogy te kisparaszt vagy, vagy te nagyparaszt [gazdagparaszt] vagy. [...] Egyik a másikat segítette. Nincs tudomásom, hogy válaszfal lett volna köztük. [... De 40 holdon] felül [...] már aztán voltak olyanok, a Polgáriak, két Polgári is volt, két Balogh volt, ezeknek [...] két tanyájuk volt [...], már ezek nagybirtokosok voltak. Ennek tanyája volt a homokon is. így mondták: »Most a homokon vagyunk. - Most a feketefóldön vagyunk.« A városban gyönyörű házuk volt, még most is bírja a kritikát, mert még most is több részük megvan, az úgy volt megépítve. A 40 holdtól felfele, ott már lehet választani, lécet csinálni."

Bodnárnak ezenfelül meglepően élénk képe volt a város legnagyobb földbirtokosairól is, ami annak köszönhető, hogy sűrűn megfordult nagyszülei városi portáján, a Kossuth utcába torkolló Nap utcában. így a helyismeret, nagyszülei kapcsolathálóján keresztül mély képet égetett emlékei közé erről a rétegről is. „A Kossuth utcának a nyugati oldalán nagyon sok jómódú feketefóld-birtokos volt: Jóna, Vásári meg Mike meg Mile. A debreceni nagygazdák mind a feketefóldön gazdálkodtak. És háza mindnek olyan van, hogy még azt hiszem, mindet meg lehetne keresni. [...] Mezei város volt. Kimondottan. Innen jártak ki kocsival a feketeföldi nagygazdák."

Ugyanerről a kérdésről Boros hasonlóan vallott, csak nem mint gazda-, hanem mint cselédsorban felnövő. „A paraszti társadalomban kisgazdák is voltak, és ha valami bajunk volt, húzatni vagy ilyesmi, akkor azokhoz fordultunk. Elát [földje] nem sok volt a több részének. Alig volt 20 hold a kisparasztnak. Aztán azok is jószággal foglalkoztak. Általában nem sok földjük volt azoknak, csak a nagyuraknak. Azoknak volt nagy. És azok fogadták a béreseket, kocsisokat, és ugye bejártunk hozzájuk dolgozni." Láthatóan Boros paraszti társadalomképe (alulról nézve) rendkívül töredékes és elnagyolt. Ennek oka lehet részben szűkszavúsága, részben pedig az ezzel kapcsolatban emlékeiben élő kevés történelmi tapasztalat.

Korántsem meglepő, hogy Bodnár és Boros társadalomszerkezetről alkotott képe életszerűen csak a paraszti, földbirtokosi társadalomra korlátozódik, ami kizárólag a családon és a mezőgazdasági munkavégzésen keresztül értelmezhető. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a történelmi tapasztalat társadalomszerkezetre vonatkozó mentális valóságait a lokalitás (lásd korábban), a földhöz való viszony, a családi keretek, illetve az egymás számontartása konstruálta meg. Ami arra vall, hogy a paraszti társadalom csoportjainak identitását elsősorban a személyes lelki és szellemi kohézió adta mint mindent meghatározó tapasztalati alap.

Legalább ilyen tanulságos megemlíteni a Trianonnal kapcsolatos mentális képeket is. Napjaink 20. századi magyar történelemoktatásában mind a közép-, mind a felsőfokú képzésben különös hangsúlyt kap Trianon értelmezése. Lényegében a Horthy-korszak politikai, gazdasági és társadalmi viszonyainak bemutatásakor is ez az egyik meghatározó bázispont. Sok esetben ugyanis az értelmezés erről az alapról indul. De tartható-e vajon ugyanez a nézőpont a társadalomtörténet-írás mezején is? Valóban a megfelelő súlyozással illesztjük-e Trianont a tanári közlésekbe vagy a történészi szakmunkákba, avagy esetleg nem túldimenzionált-e a kérdéskör szerepeltetése - kiváltképp társadalomtörténeti vonatkozásban? Erős a gyanúnk, hogy az; ami egy újabb kérdést is fölvet, tudniillik mi az oka a súlyponti torzulásnak?

Nézzük előbb Bodnár, majd Boros vonatkozó történelmi tapasztalatát. A két világháború között „tudom, hogy Horthy Miklós volt a kormányzó. Mindig példaképül állította a tanító úr elébünk. Meg arra emlékszem, hogy Gömbös Gyula volt a miniszterelnök. Nem is emlékszem több politikusra. Én személyesen egyikkel sem találkoztam. Trianonról nem sokat [tudok] azt már fel237