Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Tóth Csilla: A szöveg mint tárgy: Vizualitás, narráció és társadalmi reprezentáció Márai Sándor Bolhapiac című kötetében 1934, 2009
Tóth Csilla A szöveg mint tárgy Vizualitás, narráció és társadalmi reprezentáció Márai Sándor Bolhapiac című kötetében 1934, 2009 A Helikon Kiadó életműsorozatában 2009 szeptemberében, 75 év után változatlan tartalommal jelent meg újra Márai Sándor Bolhapiac című novelláskötete. A kiadvány azért jelentős, mert az eddigi azonos címen futó kötetekben nem ugyanazok a szövegek szerepeltek, mint az eredeti első kiadásban - olvashattuk a könyvbemutatóról szóló híradásokban. Kezünkbe véve azonban a Pantheon korabeli kiadását láthatjuk, hogy az előbbi állítás csak a szövegekre nézve igaz: Székely-Kovács Olga rajzai a Helikon kiadványából hiányoznak. A harmincas évek első felében ugyanis egy rövid ideig, 1932 és 1934 között Márai művei illusztrációkkal kísérve jelentek meg, leszámítva az Egy polgár vallomásait Mindez félretolható mint marginális filológiai, könyvtörténeti részlet, magyarázható személyes sorsokkal és kapcsolatokkal (Székely-Kovács Olga férje a Pantheon igazgatója és tulajdonosa volt, 1938-ban zsidó származásuk miatt kényszerültek az ország elhagyására), az illusztrációk megléte, illetve hiánya mégis lényeges kérdésre: a befogadás eltérő kulturális kontextusaira, textus és kontextus viszonyára, a könyv, a kiadvány formájának jelentésformáló erejére mutat. Amint azt látni fogjuk, a könyv materiális aspektusainak figyelembevétele, a befogadás és a megalkotás közösként tételezett kulturális közege, a kontextus és a mű formai elemeinek együttes vizsgálata új lehetőségeket kínálhat a történeti értelemben elgondolt jelentés rekonstruálásának kísérletében. Az immanens szöveg illúziójától elszakadva az értelmezés perifériális kérdései felé irányul a figyelem: olyan tényezőkre, melyek általában figyelmen kívül maradnak, kevéssé tudatosulnak, mégis nagymértékben befolyásolják az értelemképzést. A szöveg materiális aspektusai, a recepcióban óhatatlanul jelen lévő funkcióhipotézisek és az értelmezés kereteként szolgáló domináns funkcióhipotézisek, a szöveg esztétikai hatásstruktúrájának s kontextusának közös elemei: olyan összetevők, melyek nem köthetők szigorúan sem a szerzőhöz, sem a szöveghez, mégis nagy szerepük van a befogadásban, és csak a szöveg korabeli kontextusa, az ún. elsődleges kontextus vizsgálata vihet közelebb hozzájuk. A felvetett kérdések közül a Chartier nyomán a szöveg materiális aspektusának nevezett tényező talán a leginkább kézzelfogható. Chartier az irodalomtudomány megszokott szemantikai szövegfogalma helyett sokkal materiálisabb szövegfelfogást képvisel: „A szerzők tehát nem könyveket írnak, hanem szövegeket, melyekből mások nyom94