Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Bartha Ákos - Szilágyi Zsolt: Történelmi tapasztalat mint mentális valóság: A történelemoktatás és a történetírás néhány kérdése a személyes emlékezet tükrében
ugyanarról (USA, hírességek, feleségek) kérdezik, így az interjú fő módszertani kérdése az alábbiakban foglalható össze: sikerül-e „Martin"-t kibillenteni a megszokott klisékből.24 Bár a választ majd az oktatásban/kutatásban kipróbált anyag alapján kaphatjuk meg, érzéseink szerint a kísérlet részben sikerült. Látnunk kell, hogy minden alanynak megvan a saját kedvenc történetelbeszélési sémája, ami közismert emberek esetében idővel akár „magánmitológiává" is magasztosulhat, abban az értelemben, miszerint alanyunk immáron nem elsődlegesen emlékeire, hanem az emlékei által keltendő elvárásokra koncentrál. Magyarán: „Ha kérdeznek, azért teszik, mert egy sikeres amerikás magyar vagyok, tehát amerikai módon, szellemes sztorikban kell tálalnom a megvalósult amerikai álom példázatát. "25 Mindez persze nem tudatos taktika, és a sikertörténeteknek számunkra is van funkciója, mert nélkülük nehezen juthatunk mélyebbre, így a beilleszkedés kezdeti zavarainak megismerése, vagy az amerikai magyar közösséggel való kapcsolat (pontosabban annak hiánya és a jelenség szociológiai okainak) megértése sem lehetséges a későbbi, sikeresség okainak, körülményeinek (szerencsefaktor, jó időzítés, alkati tulajdonságok) és szimbólumainak (Hollywood, Rolls Royce) ismertetése nélkül. Tagadhatatlan, hogy alanyunk és környezete elsősorban nem alakította, nem is elszenvedte, hanem mindenekelőtt (ki)használta a „nagybetűs" történelmet. A legjobb példa erre talán az ötvenhatos események taglalása. Az argumentáció követi a felépített imidzset (ami ugyanakkor nem jelenti, hogy feltétlenül hiteltelen lenne a történet): „Azt hiszem, a Lovag utcán laktam 1956 októberében, ami a Nagymező utcából nyílik. De én nem láttam ott se lövést, se semmit. Az volt a második nászutam. Az egész forradalom alatt a hálószobában voltam a második feleségemmel. Nem láttam halottat az utcán. Csak hallottam, hogy például az Üllői útnál fasírozottat csináltak a tankok az emberből. Borzalmas lehetett. Hát a franc akarta ezt megnézni, nem mentünk ki." Hasonlóan „szipálos" módon emlékezik meg alanyunk barátai disszidálásáról is: „Tomi meg a Győző a két feleséggel azért akartak elmenni tulajdonképpen, mert már itthon kicserélték a feleségüket: a Tomi ment a Győző feleségével, a Győző meg a Tomiéval. Egymásba szerettek, de itt Magyarországon nem lehetett ilyet megcsinálni, hogy kicseréli a szövi [szövetkezeti] elnök a feleségét a műszaki vezetőjével [...] Ezért akartak inkább kimenni, nem a politika miatt. És együtt elhatároztuk a forradalom alatt, hogy: »Gyerekek, kimegyünk Amerikába!« Előtte nem is volt erről szó köztünk komolyan, de azokban a napokban gyorsan kellett dönteni." Mondhatjuk, hőseink sodródtak az eseményekkel, mindemellett pedig megvan bennük a mersz, hogy belevágjanak az ismeretlenbe. Ugyanakkor a nyugati fotósszakmával kapcsolatban lévő, több díjat is begyűjtő baráti társaság nyilván nagy lehetőséget látott a vasfüggöny (meghatározhatatlan idejű) felgördülésében. Ez pedig valószínűsithetően legalább olyan súlyú tényező volt a döntésben, mint a magánéletbeli problémák. Mindazonáltal az interjú készítése alatt nem szabadott szem elől téveszteni, hogy kinek (is) készítjük az anyagot. Oktatási segédanyagról (is) lévén szó, egyrészt helyenként „kozmetikázni" kellett egynémely részletet a szerkesztés során, ugyanakkor nem kellett feltétlenül ódzkodnunk az ismertebb (esetenként sekélyesebbnek érezhető) részek beemelésétől. Minthogy munkánk az internetes megjelenésre épül, a tanuló interneten szörfözve juthat el majdan legkönnyebben az anyaghoz. A név és a kis bevezető rész alapján ráismerve a médiából inkább látott, mintsem olvasott személyiségre, mintegy kapufunkciót tölthetnek be a már esetleg általa is hallott részek (például: Rákosi mikrofonzsinórjának elvágása, 24 Erre, vagyis a kész szövegpanelekre vonatkozóan Szilágyi Miklós: A személyes paraszti tudás érvényessége. Kisújszállás társadalma és gazdálkodása egy száz évet élt parasztgazda emlékezetében. Akadémiai, Bp., 2006, 7-27. 25 Az önéletírás referencialitásának kérdéskörét is érintve, a probléma - sok tekintetben a szóbeli megnyilatkozásokra is érvényes - friss szellemiségű elméleti összefoglalóját adja: Dobos István: Az én színrevitele: Önéletírás a XX. századi magyar irodalomban. Balassi, Bp., 2005, 7-27. 233
