Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Bartha Ákos - Szilágyi Zsolt: Történelmi tapasztalat mint mentális valóság: A történelemoktatás és a történetírás néhány kérdése a személyes emlékezet tükrében
akit deportálnak, teljesen mindegy, hogy most Németországba deportálják, vagy Biharröcsögére kell elmennie. Éppúgy elvesznek tőle, éppúgy megint nem ember, éppúgy megint sárba tapossák, és éppúgy megint megalázzák. Nem azért, mert bármit csinált, hanem azért, mert ennek, vagy annak, vagy amannak született. És akkor hol vagyunk, kedves elvtársaim? Ott vagyunk, ahonnan elindultunk." Összefoglalva e jellemzően régióbeli, tragikus történet mérlegét: a Fahidi családot egy már nem vállalt (zsidó) identitás miatt pusztították el (minthogy a Fahidiak számára az anyagi bázison nyugvó középosztálybeli identitás volt meghatározó), míg a hírmondóba megmaradt sarj a vállalt új (kommunista) identitás családi (ezúttal anyagi) összeférhetetlenségét imaginálja. (Csak imaginálja, mert családja már nincsen.) Talán nem is érdemes külön hangsúlyozni, milyen ideális oktatási segédanyag lehet egy-egy kifejezetten kényes kérdéseket boncolgató interjúrészlet, melyekből szándékoztunk is mutatni néhány kiragadott példát. Megjegyzendő, hogy az interjúkészítő a hanganyagból összeollózott szemelvényeket sikerrel tudta beépíteni az egyetemi szemináriumi munkába. Valószínűleg azonban nemcsak egyetemi szinten lehet működőképes ez a modell. Sőt, a középiskolákat már nem is az interjúk „fogyasztásába", hanem egyenesen azok (tanári felügyelet melletti) készítésébe próbálja bevonni egy újabb (államilag támogatott) projekt.22 Mindezen üdvözlendő törekvések egyébiránt illeszkednek abba a régóta zajló elméleti diskurzusba, mely a különböző emlékezeti metódusokról, a traumatizált történelmi eseményekről, a közelmúlt múlttá válásáról stb. folyik különböző humán tudományok teoretikusai között. Kollektív, kommunikatív és kulturális emlékezet, illetve az emlékezeti helyek - néhány kiragadott hívó szó, melyekre reflektálnak ezek a viták 23 A készített interjúk mindazonáltal már akkor is elérték céljukat, ha „csupán" felkeltik a diákok érdeklődését közelmúltunk történései iránt. A kibeszél(tet)éssel ugyanis segítenek emberközelibb képet kialakítani egy kifejezetten embertelen századról. Megtörtént történelem, vagy magánmitológiánk fogságában? Vannak - szintén közszereplő - interjúalanyok, akik nem végigszenvedték, hanem (a szó szoros értelmében véve) végigélték a 20. századi történelmet. Élettörténetük egy s más részletét ők is rendszeresen megosztják a nagyközönséggel, azonban merőben más módon, más céllal és más fórumokon. Szipál Mártonnal, az ismert fotóművésszel (és nem kevésbé: ismert médiaszemélyiséggel) készített projektanyagunk sok tanulsággal szolgált a tekintetben, hogy hogyan lehet „celebsztorikat" hiteles életúttá formálni. Lehet-e egyáltalán (és szükséges-e) kerek történetté szőni ezeket, vagy a történetek épp fragmentáltságukban adják vissza leghitelesebben a történelmi távlatok iránt jobbára mikroszinten érdeklődő egyén (gyakorta csupán utólag ok-okozati összefüggésbe helyezett) életútját? Szipál Márton jómódú fotóművész családba születve 1924-ben a debreceni aranyifjak gondtalan életét élte a negyvenes évek elején, majd repülőgép-pilóta lett a világháborúban. A háború végén a szovjetek elhurcolták málenkij robotra, visszatérve azonban az ötvenes években sikeres fényképész-szövetkezeti igazgató lett, majd ötvenhatban Amerikába disszidált, hogy Hollywoodban élve, világhírességek elismert fotósaként utazhassa be a világot. Öt felesége volt, tizenkét éve költözött haza. Van miről mesélnie, ám általában 22 http://www.emlekpontok.hu/hu/projektadatok (Letöltve: 2011. 03. 13.) Ezzel némileg rokon a Centropa Student program törekvése: http://centropastudent.org/?nID=26 (Letöltve: 2011. 03. 16.) 23 Az egyik legfrissebb vonatkozó kötet: Gyáni Gábor: Az elveszíthető múlt. A tapasztalat mint emlékezet és történelem. Nyitott Könyvműhely, Bp., 2010. 232
