Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Havadi Gergő - Majtényi György: Haverok, buli, Politikai Bizottság: Vendéglátás, éjszakai élet és luxus a szocializmusban
lánykákat eltanácsoljuk, de két-három viselkedni tudó konzumlány megjelenése fölött szemet hunyunk. "95 A hatvanas évektől a magyar állambiztonság szocialista mataharik segítségével monitorozta volna a külföldi szállóvendégeket, és rajtuk keresztül a nyugati világot. A hírszerzésnél már 1967-ben felvetődött az a gondolat, hogy egy poloskákkal és rejtett kamerákkal felszerelt szállót létesítenek. Végül „egy szolid, kisebb méretű, családias hangulatú, olaszos jellegű bár" mellett döntöttek, így alapították meg a Sole Miót.96 Itt prostituáltakat is alkalmaztak.97 A Varsói Szerződés országain belül Magyarország katonai, stratégiai feladatai részben olaszországi célpontokra irányultak, ezen belül is a Vatikánnal kapcsolatos hírszerzés volt fontos, emiatt az itthoni olasz kapcsolatok felkutatására, illetve megfigyelésre a belügy nagy figyelmet fordított.98 Ennek egyik, az 1960-as évektől a hétköznapi életben megjelenő „katalizátora" a divatossá váló olasz életérzés, az olaszos kulturális minták (zene, divat, nyaralás) terjedése segítette az ügynökök munkáját, illetve összekapcsolta az állambiztonsági érdekeket a népgazdaságiakkal. A lányok körében népszerű olasz idolokra építve megnyitottak az úgynevezett „digózó" helyek, amelyek közül a legismertebb a Bella Itália, a Napoletana és a már említett Sole Mio volt. A Sole Mio bár és bordély-panzió a Gellért-hegyen épült, „konspirációs céllal". A nagyrészt hálózati emberekből verbuvált személyzet99 és az állambiztonság tisztjei között bohózatba illő bonyodalmak alakultak ki, ami a korabeli jelentések szerint lehetetlenné tette a tényleges „operatív munkát". Az egymás tudta nélkül beszervezett alkalmazottak a vendégek helyett folyamatosan egymás „munkáját" ellenőrizték, és emiatt szinte állandóak voltak a bárban a konfliktusok. A „Balikó Mária" fedőnevű ügynök, aki hivatalosan mixemőként dolgozott, 1967-ben még Esztergomban kapott operatív feladatot, ott papok elcsábításával próbálkozott - sikertelenül. O a bárban intim viszonyba került a „Vellai Attila" fedőnevű ügynökkel. „Vellai" féltékenysége miatt, a jelentések szerint, nem tudta zavartalanul ellátni belügyi feladatát, a „mixemő" - valójában prostituált - állandó jelleggel panaszkodott is rá. A jelentések szerint nemegyszer „dekonspirálódtak", s ezzel lehetetlenné tették az operatív megfigyelést. A tisztek - hivatalos szóhasználattal - az alkalmazottak „még kifejletlen kommunista öntudatát" okolták a hibákért100, és úgy tűnik, hogy a személyzet tagjai „politikailag" valóban képzetlenek voltak. A bárban megforduló és oda vissza-visszatérő vendégek viszont a jelek szerint elégedettek voltak a szolgáltatásokkal. 95 Pünkösti 1977. 8. 96 Az „Ámor háza" alapításáról hozott belügyi határozat ezt a következőképpen fogalmazta meg. „A Vatikán és általában Olaszország irányában folytatandó hírszerző tevékenység hatékonyságának növelése és eredményesebbé tétele érdekében szükségessé vált hazai bázison olaszos jellegű bár és ugyanazon házban lBUSZ-vendégszobák operatív céljainkra történő létesítése és felhasználása, mely megfelelő ügynöki és technikai feltételek megteremtése esetén alkalmas a bennünket érdeklő célszemélyek ellenőrzésére, tanulmányozására, kompromittálására, valamint találkozók és egyéb ellenséges tevékenység felfedésére." ÁBTL 3.2.5. 0-8-143/1. „Ámor háza" Határozat. Budapest, 1968. május 24. 7. 97 Tabajdi - Ungváry 2008: 346-360. 98 ÁBTL, „Vellai Attila" Mt-204. 52. 99 Egy másik titkosszolgálati alkalmazott, „Mészáros/Telekes Éva" fedőnevű ügynök már korábban a Bella Itáliában is hasonló feladatokat látott el, ahol hivatalosan szintén mixemőként dolgozott. 100 Az operatív munkára alkalmatlan személyek beszervezése folyamatos problémát jelentett a megfigyelési gyakorlatban. „Vellai Attila" fedőnevű felszolgáló-ügynök többször felfedte kilétét, és munkájában feltűnően bizalmaskodó hangnemet ütött meg a vendégekkel, amiért őelőtte személyes dolgokról nem beszéltek, és a követségi vendégek egyre inkább elmaradoztak. ÁBTL Mt 204/1. és Bt 1017/11. 43-47. 207
