Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Havadi Gergő - Majtényi György: Haverok, buli, Politikai Bizottság: Vendéglátás, éjszakai élet és luxus a szocializmusban

mindegyik, de elég sokan"82 - meséli Szigeti Péter, aki szállodavezető volt a hetvenes években. A nyugati turisák ugyancsak „az osztályon felüli szállodák" éjszakai bárjaiban mulattak a legszívesebben.83

A korban az állambiztonság külön apparátust mozgósított a külföldi vendégek, köztük a „nyugati gondolkodást és életnívót közvetítő", „kémgyanús" emigránsok84 ellenőrzésére.85 A vendéglátóipar vezetői emiatt többször is konfliktusba kerültek a belügy képviselőivel. Sebes Sándor86 egykori belkereskedelmi miniszterhelyettestől - visszaemlékezése szerint - 1958-ban két belügyi tiszt azt akarta kicsikarni, hogy „államérdekből kifolyólag", megfigyelés céljából egy megbízható „valakinek" adjon ki presszós működési engedélyt.87

A vendéglátóhelyeken még az üzletvezetőket is megfigyelték, különösen a „kiemelt" vendéglőkben és szállodákban, ahol sok külföldi megfordult. Az állambiztonság tisztjei nemcsak a vállalatok vezetőivel keresték a kapcsolatot, hanem sok helyen egy-egy kiválasztott alkalmazottat (pincér, mixer) szerveztek be. Ha az állambiztonság emberének konfliktusa támadt a felettesével, előfordult az is, hogy utóbbit helyezték át. Szigeti Péter, a Duna bár (a volt Bristol Szálló mulatója) és a Royal egykori üzlet- és szállodavezetője88 a következőképpen emlékezik erre: „A Dunának a mixere volt, aki fölvilágosított. Ő elmondta, hogy ez, meg ez beépített, és aztán később elárulta, hogy ő is. Hogy hát vegyem tudomásul, hogy ő nem lehetne itt különben. Ő azért lehetett ott, mert ezt is kellett csinálnia, és a Duna bár mixerének lenni nagy szó volt, mert szerintem akkoriban a miniszterelnök nem kapott akkora fizetést, mint amennyit ő keresett. [...] A Royal Szállóban a főpincér volt igazán a főnök, nem én. Mert ő volt a belügyi tiszt. Nem mondta meg direkt, az úgy nem működött volna, illetve én nem tudtam, ez csak később derült ki, amikor végül is följelentett. És akkor leküldték vidékre [Salgótarjánba], mert megint »túl jóban« voltam a vendégekkel. Nagyon jól ment a bár, sokan voltak, de az őt [a főpincért]

82 Interjú Szigeti Péter egykori belvárosi üzlet- és szállodavezetővel. Készítette: Havadi Gergő 2008-2009. OHA, 916. sz. 36.

83 Károvits Tamás-interjú (Havadi Gergő 2006-ban készítette). OHA 857.; Weszely Emő-interjú (Havadi Gergő 2007-2008-ban készítette). OHA 874. és Szigeti Péter-interjú (Havadi Gergő 2008-2009- ben készítette). OHA 916.

84 A számos, emigráns magyarról készült jelentés közül egy: ÁBTL, „Vellai Attila" Mt-204. Jelentés, Bp. 1968. augusztus 7. 38-40.

85 Egy jelentés a Garzon házban működő étterem beépített felszolgálójától, aki egy volt kollégájáról jelent: „H. István - megfigyelt személynek - jelenleg cipészműhelye van a Baross téren, azelőtt pincér volt és együtt dolgoztunk a Lúdláb étteremben. 1963-ban vette feleségül »Ivette« keresztnevű, magyar származású nőt [ - aki a francia konzulátuson dolgozik], azóta Budapesten élnek, gyakran utaznak Párizsba. [...] H. a házassággal jelentős vagyonhoz jutott, amelynek egy része most is Párizsban van. 1963 óta három különböző márkájú nyugati kocsit hozatott be, amit eladott. Negyedik kocsija, amit jelenleg használ egy Peugeot 404 típusú kocsija van jelenleg. [...] Egy nőt ismerek, akivel állítólag megcsalta a feleségét, ugyanakkor néhány volt pincér kollégája szerint H. a fiúkat is szereti." ÁBTL Mt-204 „Vellai Attila" fn. ügynök jelentése, 32., ill. 45. o.

86 Sebes Sándor (1902—), banktisztviselő. 1920-tól illegális kommunista, többször letartóztatták. A spanyol polgárháborúban a Nemzetközi Brigád tagja, majd Franciaországban részt vett az antifasiszta fegyveres ellenállásban. 1945-től az MKP, majd az MDP KV Gazdasági Osztályának vezetője, 1953-1970 között belkereskedelmi miniszterhelyettes. Forrás: www.rev.hu

87 Interjú Sebes Sándorral. Készítette: Kozák Márton, Bp. 1989. OHA, 155-156.

88 Többek között a hatvanas években a Gellértben, a Gundelban, a Duna Szállóban (volt Bristol), a Royal Szállóban és az Apostolok étteremben dolgozott. Angol, német, orosz, francia és lengyel nyelven is beszélt, ami nagy ritkaságnak számított a korszakban, ezért sem tudták nélkülözni vállalatai.

205