Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Müller Rolf: Célkeresztben a Forrás: Kísérlet egy állambiztonsági történet rekonstrukciójára
A Bács-Kiskun megyeiek besúgója pár nap múltán újra megerősítette az információt, kiegészítve azzal, hogy az írószövetség főtitkára hozzájárult a „korszerű nemzeti önismerettel" foglalkozó közlemény megjelentetéséhez, melyből a negatív vonatkozású részeket kihagyták.52 (Az elhangzott felszólalások még ez évben, a 9. számban Pintér Lajos összeállításában napvilágot láttak A haza és a nemzeti önismeret címmel.) Az ügy, háttértörténetének sajátos hírmorzsáival együtt, szerepet játszott abban, hogy a Forrásra egyre inkább a másként gondolkodók egyik fontos orgánumaként tekintettek. 1979 októberében egy, az elhárítás felsőbb parancsnoki gárdája elé kerülő jelentés megállapította, hogy „a nacionalista platformról" támadó belső ellenség komoly befolyást ért el a megyei kulturális folyóiratokban, így a szegedi Tiszatáj, a debreceni Alföld és a kecskeméti Forrás szerkesztőségében.53 (Nem volt érdektelen éppen ezért sem az állambiztonság számára egy hónappal később az a hálózati információ, amely szerint Lezsák a kecskeméti folyóirat baráti körének megszervezését és országszerte klubok létrehozását javasolta.54) Hét év múltán pedig a „nemzeti radikálisra" átkeresztelt csoportosulás legfőbb jellemzőjeként említették, hogy az illegális eszközöktől (második nyilvánosság) távol maradva (bár egyes képviselői nem zárkóztak el a szamizdatbeli másodközlésektől), módszere továbbra is a nyilvános fórumok, köztük a folyóiratok igénybevétele.55 Az ellenzék prominenseinek folyamatos megfigyelése során, vagy más „véletlenszerűen" fennakadt Forrás-információk (pl. 1985-ben egy cionistagyanús személy telefonbeszélgetésének lehallgatásakor a kémelhárítás hírét vette, hogy a kecskeméti lap a zsidósággal és Izraellel foglalkozó tematikus számra készül)56 mellett természetesen a lap operatív ellenőrzésének része volt a szerkesztőség belső ügyeire, szándékaira és az ott dolgozók - a mai olvasó számára érthetetlen módon - nyilvános szerepléseire vonatkozó titkos adatgyűjtés. Ebben az elhárítás támaszkodhatott az irodalmi-művészeti életben otthonosan mozgó hálózati személyekre. A segédcsapat egyik tagja volt a „Solymosi" néven együttműködő író, aki a hetvenes évek második felében több alkalommal beszámolt kapcsolattartójának a folyóiratnál tapasztaltakról. Ebben az időben még operatív tisztként tevékenykedő Jenovai Lajos 1977. március 9-én a „Hotel" fedőnevű (hálózati találkozásra használt) ún. T-lakásban kérdezte ki „Solymosit", aki elmondta, hogy a „Fiatal Alkotók Klubjának vezetője Ördögh Szilveszter Budapestre hívta a Forrás hoz kapcsolódó alkotókat, azzal a céllal, hogy a klubban bemutassa őket a budapesti tagoknak. Az »ismerkedési est« 1977. marsi ÁBTL 2.7.1 NOIJ Bács-Kiskun-50. 1979. július 20. 53 ÁBTL 1.11.1 46. d. 45/13/16/79. Jelentés a nacionalista platform alapján folyó ellenséges tevékenység tapasztalatairól. Ellenintézkedéseink hatékonysága, további feladataink. 1979. október 4. 54 ÁBTL 2.7.1 NOIJ III/III-266.1979. december 19. Lásd még a jelentésből készített központi összefoglalót: Uo. Összefoglaló jelentések 295/7.1979. december 19. 55 ÁBTL 1.11.112-115/86. Jelentés a kulturális területen az ellenséges elhárítást szabályozó 0022/1970. sz. BM-parancs végrehajtásának tapasztalatairól. 1986. 56 ÁBTL 2.7.1 NOIJ III/II-190.1985. október 7. Lásd még a jelentésből készített központi összefoglalót: Uo. Összefoglaló jelentések 196/7.1985. október 7. 90
