Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Havadi Gergő - Majtényi György: Haverok, buli, Politikai Bizottság: Vendéglátás, éjszakai élet és luxus a szocializmusban

Kállai Gyula egy vasárnap itt látta baráti hangulatban kártyázni a négyesfogat24 tagjait: „Huszonegyeztek. Köztük volt Rákosi is, aki valahányszor bankot ütött, sohasem felejtette el bemondani: - Már Marx megmondotta: a pénzügyekben nem ismerünk tréfát. "24 25 Több jel mutat arra, hogy a pártvezetők nem feledkeztek meg a háború előtti világ hagyományairól, saját korábbi szokásaikról. Ha mulatoztak, néha nótára is gyújtottak. A pártvezetésbe református lelkészcsaládból érkező Losonczy Géza például, visszaemlékezések szerint, nemcsak a zsoltár-, hanem a magyamóta-éneklésben is jeleskedett. Egyik legkedvesebb nótája a „Tejben fürdik az én rózsám, ha felkel" volt.26 A közös poharazgatások alkalmával a funkcionáriusok többnyire cigányzenészekkel húzatták el kedvenc nótáikat, majd a talpalávalót. A mulatozásnak ezt az oldottan elvtársias módját „cigányozásnak" is nevezték.27

A Kádár-korban megszűntek ezek a rendszeres hétvégi találkozások. A Központi Bizottság (KB) és a Politikai Bizottság (PB) tagjai a VI. kerületben, a Munkácsy Mihály utcában lévő pártüdülőben étkezhettek.28 (Az épületben volt egy protokollszoba is, ahol az elegánsabb fogadásokat tartották.) Kádár János hétköznap rendszeresen itt vacsorázott, szombat-vasárnap pedig ebédelt a feleségével. 29 Jellemző a Kádár-rendszerre, hogy a közös ebédeket a hétköznapokra tolták át, és eltávolították a funkcionáriusok magánszférájától. Az úgynevezett „PB-ebédeket" mindig a Politikai Bizottság ülése után tartották meg. Gáspár Sándor elbeszélése szerint ez „levezetője volt annak a feszültségnek, ami a PB-ülésen felhalmozódott." 1958-ban néhány társaságkedvelő funkcionárius közös találkozásokat szervezett Leányfalun30, ahogy Gáspár Sándor emlékezik: „egy időben meghonosítottuk, hogy napirend nélkül leülünk és beszélgetünk". Kádár azonban ezeket „terméketlennek" találta, és alapvetően az ő elzárkózásán múlt, hogy nem lett folytatásuk.31 Az uralom mindinkább professzionalizálódott, és az elit baráti, ismerősi társaságokból bürokratikus hivatás- és szokásrenddé vált.

A Munkácsy utcában az étteremnek menzahangulata volt, ám a luxus és a kulináris élvezetek iránti vágy nem enyészett el a funkcionáriusokban. Szőkébb baráti társaságokban hódoltak így szenvedélyeiknek. Onódy Lajos a Kádár-korban - a szolgáltatások területén monopolhelyzetben lévő állami cég, az Éttermi és Büfévállalat vezetőjeként - a nekik tett szívességek révén vált az állami és pártvezetés bizalmasává. Ünnepélyes alkalmakkor értékes italokkal lepte meg az elvtársakat, például Biszku Bélát vagy Gáspár Sándort, és ezüsttálcán küldött nekik hidegtálat (a tálcát nem kellett visszaadniuk). Mackó és Diana néven szűk körű vadásztársaságokat alapított a számukra. A társaság törzshelye a Kígyó utcában a Mézes Mackó pincehelyisége volt. Legendák szóltak, sokszor alaptalanul is, a hétköznapi emberek számára láthatatlan világról, az Onódy felügyelete alá tartozó mulatóhelyeken és vadászházakban tartott orgiákról.32

24 Az ötvenes években közéjük Rákosi Mátyást, Révai Józsefet, Farkas Mihályt és Gerő Ernőt sorolták.

25 Kállai 1984: 208.

26 Kövér 1998: 199.

27 Zoltán 1996: 88.

28 MOL M-KS 288. f. 37/385. d.

29 Berecz 2003: 305.

30 A festői Dunakanyarban, különösen Leányfalun divatos lett a funkcionáriusok körében az ingatlan- vagy üdülőszerzés, például Czinege Lajos is itt telepedett le. Emellett a Balaton környéke (Badacsony, Balatonaliga, Balatonvilágos) vált az üdülni vágyó és „ingatlanbefektető" káderek célpontjává.

31 Gáspár Sándor-interjú. OSZK Történeti Interjúk Tára. 149.

32 Tischler 2004: 251.

196