Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Kövér György: Írott orális történelem

Ezután személyesen a Finn Nemzeti Bank elnöke hívta föl Leutwilert. Addigra már elterjedt, hogy mi mindenkivel tárgyalunk. Mauno Koivisto volt az, a későbbi államfő. Nagyszerű ember volt, jó barát. Azt mondja Koivisto: Most hallom, hogy ti a magyaroknak segélycsomagot szerveztek, és engem föl sem hívtatok! Ezt kifogásolom, mert a finnek a magyarok barátai, és mi ebben igenis részt akarunk venni. Ugyanezt tette az Osztrák Bank kormányzója, ő is magától jelentkezett. O közben már beszélt az angollal. Nagyon nehezen ment Richardsonnal, neki ilyen-olyan engedélyek kellenek, garanciák. Szóval, volt akivel akadt baj, volt akivel nem. "19

Aztán még elég sok utánajárásba került, míg „megkaptuk" a 600 millió dolláros áthidaló kölcsönt, de végül sikerült megmenekülni a fizetésképtelenség bejelentésétől.

Két évvel később, a mi fülünk hallatára imigyen szólt a sztori:

„...mikor a lengyelek csődöt mondtak, akkor megindult, először a szocialisták vitték el a pénzüket, nem kevés pénz volt itt nálunk, betétek. És aztán a Nyugat is, és mi itt álltunk és fizettünk és fizettünk és fizettünk, és hát a végén, ugye, úgy nézett ki, hogy már nem bírjuk, maximum 2 hetet bírunk, és akkor én elmentem a Helmut Schmidthez... ő engem nagyra becsült, és beteg volt, és akkor a nagykövet, egy Kővári nevű nagykövet volt, azt kértem, hogy jelentse be, hogy akarok jönni, és azt mondták, hogy tüdőgyulladása van, nem fogad már egy hete senkit, szóval egy ilyen nagyon kiélezett helyzet volt, és úgy nézett ki, hogy maximum 2 hetünk van. És akkor elhatároztam, hogy a BIZ-től kérek én pénzt, hitelt, mert hát ő a bankok bankja, és ha baj van, akkor mért ne adjon segítséget, ami nem látszott logikátlannak, de még sose fordult előtte elő.20 De azt mondták, ez egy politikai kérdés, és azért mentem el a Schmidthez, hogy ő szóljon a német bank elnökének, akit Pöhlnek hívtak, hogy ő szóljon a BIZ vezérigazgatójának, akit Schleimingernek hívtak, és aki német és az ő emberük, hogy járuljon hozzá, hogy ezt a 600 millió dollárt én megkapjam. A Schmidt akkor betegen fogadott, mindenki megdöbbenésére, aztán mondta, hogy - »Én nem azért fogadtam magát, hogy a maga vacak ügyével foglalkozzak, hanem azért, mert én is bajban vagyok, mert ez a lengyel válság, ez nagyon rontotta az én külpolitikai koncepciómat. Én akartam egy keletnyugati megbékélést, most összedől a Kelet, hát rosszul néz ki. Tehát egy dolog tudna rajtam most segíteni, ha a Kádár János eljönne és meglátogatna, és akkor mi nagy ünnepélyességgel fogadnánk, és akkor kiderülne, hogy a keleti front nem dőlt össze, van baj, de azért tartjuk a barátságot.« És én megígértem. Fölhatalmazás nuku, és mondtam a Schmidtnek: »Hogyha maga, holnap reggel 10 órakor vagyok Pöhlnél, ha maga 10 órakor telefonál neki, hogy maga hozzájárul, hogy ő pozitív döntést hozzon az én 600 millió dolláros hitelemben, amelyben ő ugyan csak az egyik tag, de nélküle nem lehet megcsinálni, akkor én elintézem, hogy amikor maga kívánja, jöjjön a Kádár elvtárs meglátogatni magát.« Azt mondja: »Nem elég, hogy a Kádár jöjjön, a felesége is jöjjön. Ennek egy baráti látogatásinak kell lennie].« Mária nővér, ajaj jaj! Azt is megígértem. Hát akkor tényleg úgy nézett ki, hogy végünk van. 2 hétre tudtuk [tartani a frontot], ha eladjuk az összes aranyat, meg mindent. Hát hazajöttem és jelentettem. »Maga engem eladott? - mondja - mintegy rossz zsákot.« Mondom: »Szó sincs róla, óriási ünnepélyességgel fogják fogadni a Kádár elvtársat, és az ország érdeke ezt kívánja.« » Maga zsaroló« - meg mindent mondott nekem. »És - mondom - ez nem is a legnagyobb baj, de a feleségét is vinni kell.« »Azt maga mondja meg neki.« Nem szeretett utazni a Mária. »Hát - mondom -jó, hát hogyha már benn vagyunk.« Na, ezt a sztorit én leírtam, a Schmidt 70 éves születésnapja alkalmával kiadtunk egy könyvet, és nekem is le kellett írnom az emlékeimet a Helmut Schmidttel [kapcsolatban], és ez benn van ez a sztori, hogy állapodtunk mi meg, és akkor hazajöttem, és akkor a Kádár elvtárs, az nagyon nehezen, ő se szeretett utazni, felesége az borzasztó volt, de kimentek. Történelmi pillanat volt, feleségestül nagy ünnepély, és fogadták, és mi megkap19 Fekete bárány? i. m. 233-234.; 236-239.; 243-244.; 247-248.

20 Fekete János az interjú során végig németesen „BIC"-nek emlegette a Nemzetközi Fizetések Bankját (Bank für Internationale Zahlungsausgleich).

188