Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kövér György: Írott orális történelem
milyen szerepet játszik mindebben az írott és az elmesélt emlékezés idejének és helyének pozicionálása és médiuma? Tekinthetjük véletlennek is, hogy az alábbi esetet három alkalmi szövegből illusztráljuk. A történetet Fekete János először a Helmut Schmidt 75. születésnapjára összeállított emlékkönyv számára írta meg. A „sztorit" aztán elmesélte Benda Lászlónak is, ami a fent már idézett interjúkötetben is megjelent (magyar fordításban szemelvényesen idézve a Schmidt-emlékkönyvben már publikált szövegből). Végül, de nem utolsósorban az MKB története számára készült interjúk során Fekete Jánossal nekem is módomban állt beszélgetni, s a kép- és hangfelvételt a Történeti Interjúk Videotára (OSZK TIV) őrzi. Először az 1993-ban írott visszaemlékezés szövegét idézzük. Eszerint Fekete még német pénzügyminiszter korában találkozott először Schmidttel, s a régi ismeretségre tekintettel jutott eszébe őt felkeresni: „[1982] február végén nyomban felhívtam a magyar követséget Kölnben és megkértem a nagykövetet, hogy egyeztessen egy időpontot számomra a kancellár hivatalánál. A nagykövet hamarosan visszahívott és arról tájékoztatott, hogy Helmut Schmidt beteg és törölt minden találkozót és minden látogatót lemondott. Makacs ember lévén és tudva, hogy mennyire szorít bennünket az idő, arra kértem a nagykövetet, hogy hívja fel a Kancellária Hivatalt még egyszer és tájékoztassa ottani kollegáit arról, hogy nyomatékosítsa kérésemet a helyzet sürgősségére való hivatkozással. Nemsokára üzenetet kaptam a nagykövettől, hogy betegsége ellenére Mr. Schmidt fogad. Március első napján így elutaztam az NSZK-ba és a kölni diplomáciai képviseleten vártam Schmidt úr üzenetét. Aztán a Kancellária Hivatal tájékoztatott, hogy a kancellárt bonni rezidenciáján látogathatom meg. A nagykövet kíséretében mentem oda. Az épület egy nagy fás kert közepén terült el, amelyet a rendőrség erősen védett. A Szövetségi Köztársaság annak idején a terrorista hullám időszakát élte. A szükséges ellenőrzés után az épülethez hajtottunk. Alig hogy beléptünk a házba, Löki Schmidt asszony üdvözölt bennünket és arra kért, hogy ne fárasszam ki a férjét, mert magas láza van. Ezután bekísértek a szobájába. A nagykövet kint várt Schmidt asszonnyal, és én egyedül maradtam, négyszemközt a kancellárral, aki valóban súlyos influenzától szenvedett. Arca kipirult a láztól, és házikabátban ült az ágyon. Náthás hangon köszöntött és rögtön a tárgyra tért. Közölte, hogy pontosan tudja, miért erőltettem a találkozó létrejöttét, és ő csak egy ok miatt engedett az erőszaknak, nevezetesen, mert neki is van mondanivalója. E bevezető után minden udvariaskodás nélkül rögvest jövetelem céljára tértem. Tájékoztattam nehéz fizetési helyzetünkről, az azzal járó veszélyekről és arról, hogy a Nemzetközi Valutaalap hitele csak néhány hónappal a tagfelvételünk után válik lehetségessé. Addig azonban áthidaló megoldásként a BIS [Bankfor International Settlement] segítségére van szükségünk. A BIS azonban mindéit valószínűség szerint ezen egyébként szokatlan hitel mellett csak a befolyásos tagországok jelentős politikai és állami támogatása esetén kötelezi el magát. Végül úgy foglaltam össze a helyzetet, hogy támogatás nélkül Magyarország kénytelen lesz bejelenteni a fizetésképtelenséget. Schmidt kancellár figyelmesen hallgatott. Aztán a maga kissé kimért modorában szimpátiájáról biztosított és kifejezte meggyőződését, hogy a fizetésképtelenségi hullám továbbgyűrűzését meg kell állítani, mivel az egész nemzetközi pénzügyi rendszert veszélyezteti. Ahhoz azonban, hogy támogassa kérésemet, szükség van Pöhl úrnak, a Bundesbank elnökének és Hans Mathöffer úrnak, az NSZK pénzügyminiszterének az egyetértésére. Megígérte, hogy haladéktalanul kapcsolatba fog lépni Pöhl úrral és Mathöfer úrral a BIS hitel ügyében. Egyúttal biztosított arról is, hogy az NSZK kormánya támogatni fogja tagfelvételi kérelmünket a Nemzetközi Valutaalapba és Világbankba. Miután befejeztem, Schmidt úr elmagyarázta, miért tartotta fontosnak találkozásunkat. Elmondta, hogy különösen a lengyel események miatt felerősödött a szövetségi kormány keleti politikájának bírálata. Egyes ellenzői egyenesen a keleti politikájának csődjéről beszélnek. Ezért fontosnak tartaná, ha Kádár János és felesége tavasszal ellátogatna az NSZK-ba. Aztán megkérdezte, vállalnám-e javaslatának közvetítését Kádár Jánoshoz. Bár jól tudtam, hogy sem Kádár János, sem 185
