Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Kovai Melinda: "Számlálatlan forró csókkal": Állambiztonsági megfigyelés a Kádár-korszak pszichiátriai kórrajzain

válik titokká. Ezáltal létrejön a privát egy sajátos, a hétköznapokétól eltérő tere, amely éppen a hatalommal való tiltott viszonyból nyeri egyedülálló bensőségességét.

Bár M. Gábor elmondása szerint a politikai rendőrség célszemélye, a fenti beszámoló éppen „civilségében" és hétköznapiságában szembetűnő. Az „1956-os férfi hanggal" ellentétben itt a Párt és apparátusa nem zavarja „megfigyeltjeinek" életét, belát ugyan a magánélet tereibe, de nem érzékelteti jelenlétét. M. Gábor ugyan azóta sem készíthetett filmeket, sőt feltehetően éppen pszichiátriai kezelése miatt ekkor már rokkantnyugdíjas. Az állambiztonság azonban története szerint „tapintatos semlegességgel" továbbra is érdeklődik a „tehetséges rendező" iránt, akit „ teljesen mellőznek a szakmábana politikai rendőrség női tisztje éveken át előbb kötelességből, majd szeretettel figyelte M. Gábor minden percét, amíg elő nem lépett, hogy felfedje kilétét, majd a megfigyelés a megfigyelő tudtával továbbra is folytatódott. De hol itt a politika? - kérdezhetnénk. Sem az államvédelmi megfigyelő, sem célszemélye nem említ politikai témákat, M. Gábor ebben a történetben inkább szeretet és figyelem tárgya, mint megfigyelve ellenőrzött potenciális politikai ellenség. Igaz ugyan, hogy az elbeszélés szerint a rendőrnő csak akkor szeretett bele a célszemélybe, miután „megbizonyosodott arról, hogy rendes ember ő" - bár nem tudható, hogy M. Gábor (Gizella) „rendesség" alatt vajon politikai szempontból való megbízhatóságot ért-e, vagy valami mást. Ha Gábor és Gizella kapcsolatát összevetjük Gábor ötvenes években megélt megfigyelési ügyével, nemcsak az ötvenes évek maszkulin kegyetlensége és a hatvanas évek feminin gyöngédségének kontrasztja tűnik fel, hanem az is, hogy M. Gábor művészi ambíciói a nyilvánosság iránti igényből szintén abba a sajátos „privát szférába" kerültek át, amelyet Goldberger Gizellával közösen hoztak létre. M. Gábor ebben a történetben nem akar több filmet rendezni, azonban közli az államvédelem ügynökével, hogy „kultúrára szükség van", majd a hatalom tiltása ellenére „fejében" moziba viszi ávós menyasszonyát („Vessen magára az államvédelmi hatóság, hogy nyomozati úton ilyen tartós kapcsolatba hozta őt a Gizivel").

Gábor és Gizella viszonyát az államvédelmi megfigyelés apparátusa hozta létre, teszi lehetővé, tiltja és tartja fenn, azonban a viszony éppen apolitikusságában és hétköznapiságában szembetűnő. A politika és a magánélet szokatlan találkozása teremti meg a helyzet bizarr romantikáját. Ebben a történetben ugyanis úgy jön létre a köz és a magán között egy illegitim (az „államvédelem" és a pszichiátria által egyaránt szankcionált) terület, hogy az államhatalom egy része (özv. Kreybich Miklósné Goldberger Gizella) leválik, és M. Gábor személyével való kapcsolatában a magánélet „hallucinációjaként" létezik.

Özv. Kreybich Miklósné III/III-as tiszt tehát a dekonspiráció bűnét követi el, amikor feltárja kilétét annak, akit megfigyel: leleplezi a titkosszolgálatok működését. Gábor és Gizella szerelme az elbeszélés szerint két esetben teljesülhet be: vagy mindketten titkosrendőrök lesznek - az állam részei, vagy civilek, Gizella leszerel az állambiztonságtól. Az elbeszélés jelenében azonban Gábor és Gizella kapcsolata az (és nem valamiféle politikai tartalom), amit a III/III elől rejtegetniük kell. M. Gábor történetében a kádári titkosrendőrség az ötvenes évek gyakorlatától eltérően működik. Egyrészt nem avatkozik bele a megfigyelt hétköznapjaiba, másrészt a „férfi hang" eljárásától eltérően az apparátus éppen a közvetlen fizikai kapcsolatot nem hozza létre a megfigyelő és a megfigyelt között. A két esetben mégis hasonló jelenség történik. Az 1950-es évek közepén az apparátus a „férfi hang" által M. Gábor erotikus és alkotói lényének elgépiesítésére törekedett, létrehozott egy olyan elidegenedett kapcsolatot M. Gábor egykori magánéletéből, ahol a „Másik" maga az apparátus lett. A hatvanas évek elején a „gyöngéd" női megfigyelő szintén az apparátus technikai felszereltsége által képes kapcsolatba lépni M. Gáborral, sőt kettejük kapcsolatát - mivel az állambiztonsági megfigyelés kizárja a megfigyelő és a megfigyelt közötti privát viszonyt - kizárólag ezzel a technikai apparátussal lehet fenntartani. Az ötvenes évek megfigyeléstörténetében a (párt)apparátus az emberi kapcsolatok elidege173