Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kovai Melinda: "Számlálatlan forró csókkal": Állambiztonsági megfigyelés a Kádár-korszak pszichiátriai kórrajzain
privát szféra határait, mert az ideológia, amellyel a határsértést a közérdekre való hivatkozással igazolja, hamis - valójában nem a közérdeket szolgálja, illetve nem az tekinthető közérdeknek, amit valójában szolgál. Az utókor szemszögéből vizsgálva tehát az állambiztonsági megfigyelés minden esete norma- és törvénysértő; akik különféle okokból, félelemből, meggyőződésből vagy megalkuvásból elfogadták a diktatúra jogelveit, maguk is közreműködtek e norma- és törvénysértésekben. Mindez a kórrajzok szereplőinek nézőpontjából csak azért fontos, mert az 50-es évek végén, a 60-as évek elején az állambiztonsági megfigyelés normatív hivatkozásai megváltoztak. A Rákosi-korszak politikai célpontjainak egy része (pl. a „jugoszláv kémek") a Kádár-korszakban érdektelenné válik, sőt éppen a Rákosi-korszak bizonyos szereplői (a „sztálinisták", a „személyi kultusz" működtetői, a koncepciós perek alkotói stb.) veszik át a helyüket. A korabeli pszichiátria szemszögéből bizonyos állambiztonsági megfigyelések szintén norma(litás)sértők, azonban egészen más elv alapján. Itt nem a megfigyelés ténye és hivatkozási alapja, hanem a vélt módon vagy valóságosan megfigyelt személy nem felel meg a normalitás orvosi-pszichiátriai kritériumainak. A pszichiátria a korszak „hivatásos normálisaként" a maga medikális normalitás kritériumait azonban mindig az adott történelmitársadalmi valósághoz igazítja, így hallgatólagosan feltételez és követ egy közmegegyezést a dolgok, jelenségek létezését és megítélését illetően. A politikai hatalomtól deklaráltan független pszichiátriai tudás tehát kénytelen valamilyen módon viszonyulni a (jelen esetben diktatórikus) hatalomhoz, e viszony pedig óhatatlanul normatív: elfogadó vagy elutasító. Az alábbi esettanulmányban az állambiztonsági megfigyelés, a pszichiátriai tudás és a személy (egyén) találkozását vizsgálom. A kórrajzok elemzésével láthatóvá válik, hogy a Kádár-korszakban az állambiztonsági megfigyelés kapcsán mely tartalmak kerültek a pszichiátria látóterébe, a megfigyelés milyen sajátosságai váltak a normalitásról történő egyeztetés tárgyává, továbbá rekonstruálhatók e norma hivatkozási alapjai. A kórrajzok elemzése szempontjából így nem lényeges, hogy az állambiztonsági megfigyelés az adott esetben tény-e vagy fikció (ezt nem is tudjuk megbízhatóan eldönteni, hiszen fiffcosszolgálatokról van szó), nagyon lényeges viszont, hogy melyek azok a tartalmak, amelyeket a páciens és a pszichiáterek az állambiztonsági megfigyelés kapcsán „megvitatnak". Az elemzés szempontjából szintén nem lényeges, hogy a páciens pozíciójába került személy megfelel-e valamilyen medikális normalitás-kritériumnak vagy sem, ahogyan az sem fontos, hogy a pszichiáterek megfelelően alkalmazták-e a kor diagnosztikai és terápiás eljárásait vagy sem. Nagyon lényeges viszont, hogy a pszichiáter mely politikai tartalmakat minősíti, a páciens milyen jelentést tulajdonít a vele kapcsolatban alkalmazott pszichopatológiának (diagnózisnak, terápiának), az adott politikai tartalom hogyan válik az orvos-beteg dialógus tárgyává. Az alábbi esettanulmány páciens hőse az állambiztonsági megfigyelés kapcsán került pszichiátriai intézetbe. A történetben a megfigyelés és a megfigyelő státusa, valós vagy fiktív jellege válik kérdésessé. A páciens személyén keresztül a pszichiátria az állambiztonság megfigyelési technikáit kénytelen normalitás/patológia dimenzióba rendezni - a pszichiátria megfigyelési technikái alapján. Számlálatlan forró csókkal A páciens, akit itt M. Gábornak nevezek3, kórrajza szerint két alkalommal állt pszichiátriai kezelés alatt, 1956 elején és 1963 végén. A kórrajzhoz csatolt különféle dokumen3 A páciens és a történet más szereplőinek nevét, életrajzi adatait megváltoztattam. A páciens pozíciójába került személy anonimitásának hatékonyabb védelmében a személyes adatokat olykor olyan fiktív elemekkel helyettesítettem, amelyek az eset értelmezését nem befolyásolják, de az olvasó fantá161
