Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kincses Károly: "Soha nem akartam innen elmenni, most se, és a jövőben sem. Amennyiben van jövő.": Reismann Marian (1911-1991)
zetik, ha nem tetszik, akkor volt egy lehetőség. Kibérelték számára a Magyar Színházat, s ott egész nap fényképezett, de nemcsak ő, hanem minden tanulója, barátja, de még másik unokatestvére, Müller Miklós is, aki később Spanyolországban lett neves fotóssá, Nicolas Muller néven. Marian az erkély első sorából fotózott 9><12-es gépével, a többiek is mind választottak egy-egy helyet maguknak. Mikor előhívta valamennyiük anyagát, rájött, hogy teljesen használhatatlan képek kerültek ki a kezükből. Nem csoda, ő maga, de a többiek is, ekkor fényképeztek először ekkora térben, először fotóztak színpadon. Kínjában gyorsan kitalálta, hogy a táncosok mozgása helyett inkább mimikájukat, az arcukon tükröződő figyelmet, feszültséget, érzelmeket fényképezi műtermi körülmények között. Ezt megbeszélte a táncosokkal, akik ráálltak, felkeresték őt a Lipót körúton, és Marian megcsinálta a képeket. Ezzel valóban sikerült valamit megmutatnia a tánc lényegéből. Szokatlan és újszerű fotók kerültek ki a kezéből, amelyek máig megállják a helyüket. A képek egy részét kiállították Párizsban, a világkiállítás Jooss pavilonjában. A lapok is publikáltak belőle néhányat, például Mihályfi Ernő leközölt a Pesti Napló Képes Mellékletében egy dupla oldalt, Táncoló emberek és beszélő kezek címen. „Megkaptam egy délelőttre a Magyar Színházat balettestől, világítástól, rendezőstül, mindenestül, fogalmam sem volt, mi lesz, azt sem tudtam, hogy hol lakik a jóisten. Azt tudtam, hogy aki él és mozog nálam, az fényképezőgépet kap a kezébe, ebben benne volt az unokabátyám, a Müller Miklós, akinek most volt kiállítása, és aki Spanyolországban él, szóval mindenki benne volt, akinek valami köze volt a műteremhez, különböző helyeken felállítva mindenki, én meg a 9*12-es géppel az erkély első sorában... Teljes bukás volt, azt hiszem három képet lehetett használni a pár tucatból. Azt hiszem, hogy valahol szívós vagyok, és szerettem ezeket a táncosokat. Behívtam őket a műterembe és megbeszéltem velük azt, hogy én nem mozgást akarok fényképezni, hanem mimikát. Nagyon büszke vagyok arra, hogy 23 éves koromban rájöttem erre, és ebből egy nagyon szép széria lett. így ugrottam ki mint fotós a Lillával, a Ballett Joos-szal és a Pikier Emmi gyermekfényképeivel." A Joos-t követően több Magyarországra látogató külföldi táncegyüttest fényképezett, például Udai Shankar hindu táncosait. Kezek címen ezek egyike megjelent a Magyar Nemzet egyik 1939-es számának címlapján. Molnár István, a remek szólótáncos Remenyik Ede versére komponált tánca közben lett Marian által megörökítve 1939 körül. Valószínűleg ez is megjelent a Pesti Naplóban. Lőrincz György táncát éppúgy lefényképezte, miként a nevét nem tudjuk jávai táncosét is. Fényképezte Markos Györgyöt és Kövesházi Ágnest. Kövesházi Madzsamé Jászi Aliz tanítványa volt, annak mozgásművészeti előadásain gyakran szerepelt. Őt még arra is rábírták, hogy a műteremben vetkőzzön le, és akkor Marian, Sugár Kata, Langer, Székely Ibolya rengeteg felvételt készített róla. Marian véleménye szerint valamennyi használhatatlanul rossz lett. Higgyük el neki, mert kontrollálni úgy sem lehet, mivel ez az anyaga is elveszett a második világháború során, miként a többieké is. Egyedül Sugár Kata hagyatékában maradt meg néhány 6x9 cm-es üvegnegatív, mely bizonyíthatóan ekkor készült Kövesháziról. Azok valóban nem jelentik az aktfényképezés csúcsát. Ekkor már folyamatosan voltak dr. Pikier Emmi révén gyermekfelvételei, lassan beindultak megrendelései a műtermi portrékra is. Egyik felvétel hozta a másikat, ajánlották egymásnak a Fotó Mariant. Persze, reklám is szükségeltetett, a már említett Gresham-ház melletti kirakaton kívül volt még egy tárlója, tele képekkel ott a Lipót körúton is, közvetlenül a ház bejárata mellett. Nem csoda, hogy rengeteg ember fordult meg nála. „Abszolút kültagként belekeveredtem abba a társaságba, amelyik 1931-ben vagy 32-ben az egyetemen a baloldali megmozdulásokat csinálta, ebben volt Rajk, Széli Jenő, Birky Agnes, Beck Márta, Beck András, Székely Ibolya, Rácz István és még egy csomó, akikre nem emlékszem. Sokan aludtak nálam a Szent István körúton, akiket éppen kerestek. Rajkról egyetlen dolgot tudok elmesélni, amire nincs dokumentumom: egyszer szólt nekem, hogy nem ismerik egymást József Attilával, és kellene egy hely, ahol találkozhatnának. Mondtam, nosza. És erre jött Rajk, jött József Attila, én meg kivonultam 115
