Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Dobos Marianne: Szibériai ballada

nosítóját tartalmazó bőröndjével kitették az utcára a börtönkapuban. Az egyenruhája volt rajta, annak zsebében fillér sem. Jó emberek támogatták, míg eljutott a Papneveldéig.

Élete története talán innen még fájdalmasabb... Mert nem mindegy, hogy ki áll veled szemben... Idegen állam polgára, hazád fia, vagy saját egyházad „hatalmasai"...

Lett belőle ezután, ahogyan viccelődve nevezte magát, „mezei pap", „tanyasi plébános". „Hatalom nélküliségében" a földalatti egyház egyik „legnagyobb hatalma". Akit szabad világszerte óriási tisztelet övezett. Ennek köszönhetően, a volt hadifogolytársak által nyújtott anyagi segítséggel tudott segíteni itthon az egyszerű rászorulótól kezdve a templomot, plébániát építő pap testvéreinek. Vagy a több falut ellátó atyáknak abban, hogy autót kapjanak.

1993-ban rehabilitálták, és előléptették alezredessé. Szent Margit ünnepén, 2002. január 18-án Székesfehérváron a Papi Otthonba érkezett meg - „ott lesz az én szolgám" - örök behívója. Nyolcvanötödik évében.

Kérdés: ennyi gyötrelmet hogyan élhetett túl, acélkeménységgel, törhetetlen gerinccel?

Aranymisés szentképén áll a válasz: „Mindig hittem Istenben!"

105