Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Dobos Marianne: Szibériai ballada
ha nagy és nehéz. Én a készülékükön át suttogtam, míg ők meg mondták, csak mondták, hogy csupán félreértés volt az egész. Mondták mindezt a moszkvaiak, a nagy fölényükkel. Azt is ők maguk mondták, hogy moszkvaiak. Látni meg abból lehetett, ahogyan reszketett a helybeli parancsnokság előttük. Nem tudták melyik lábukra álljanak hatalmas tiszteletükben. Ezek itt mind buta emberek - mintha azért ők nem volnának azok, és nem volnának felelősek, a drágák.- Ezek itt nem tanultak se nemzetközi jogot, se ezt, se azt, se amazt, ők itt majd megmondják, hogy lesz tovább. Egy ilyen apróság miatt ekkora felhajtás. Itt. Mikor önök itt, nálunk, a Szovjetunióban, a legbarátibb, a legtestvéribb ellátásban részesülnek... Mint legyőzött ellenség is, és nemcsak a nemzetközi jog szerint, de szinte a vendégszeretetünkben élhetnek. Piszokul hazudtak. Az ég alatt, ha hazugságot hallottam érintő közelről, ez az volt. Általuk nevelt, félresikerült emberek végrehajtanak valamit, amiről azt hiszik, hogy majd felülről azért dicséretet kapnak. Anélkül, a párizsi kirándulás nélkül, felülről hagytak volna minket valamennyiünket megdögölni valószínűleg. De annak a visszhangja olyan nagy volt már világviszonylatban, ígértek most már rögtön mindent. ígérték, mondták, hát az a legtermészetesebb. Ehhez jogunk van, és ők megengedik, és máris kezdhetjük, máris temethetünk! Kérdeztem, hogy gondolják, hogy fogunk mi ilyen állapotban sírt ásni? Hány halottunk van, kérdeztek vissza. És az első kétszáz sírt kiásatták az orosz katonákkal, az őrkatonákkal. De külön-külön sírokat, a drótkerítés mellett. Koporsó? Hú, erre még a moszkvaiak is begurultak: koporsót, hol élek én? Tudniillik náluk mindenkit alsóruhában temetnek, minden halottat, kicsit és nagyot, és rá egy vödör mész és pár lapát föld. Ezt utólag tudtuk meg, az őrség egyikmásik tisztje, azért csak emberek voltak azok, és úgy néha a szája sarkából egy-egy mondatot odavetett, amiből mi megtudtuk, amire kíváncsiak voltunk, vagy annak egy részét. Ezt először is nem tudtuk, másodszor minket nem az érdekel, hogy ők hogy temetkeznek, hanem mi hogy fogunk. Odáig jutottunk (ez már teljesen az én találékonyságom volt, a többiek nem jöttek oda tanácsot adni, nem bírtak már járni-kelni, egyik sem); ha önök itt maradnak addig, míg erőre kapunk, akkor próbaképpen sűrű cukros teát elfogadunk, attól lehet leghamarabb erősödni. Ezt megint a bányarémek mondták el, akik közül némelyik - mi csak '45-ben tettük le a fegyvert - akkor már '42 óta hadifogoly volt. Próbaképpen, de addig önök maradjanak itt, a helybelieknek nem hiszünk. Áthidalónak próbálták mondani: a helybeliek mind el vannak bocsátva, meg lesznek büntetve, le vannak váltva. Ez mind szép, majd akkor hisszük, ha tapasztaljuk. Átmenetileg eszünk, azaz inkább iszunk. Nem is lehet olyankor szilárd ételt enni, ezt is a bányarémek terjesztették el, mikor még ők tudtak vánszorogni, járni-kelni, hogyha megbékélésre kerül a sor, szilárd ételt senki se fogyasszon, egy falatot se, csak cukros teát, de azt sokat. Cukor, az kevés volt az oroszoknak is, de ilyenkor azért előteremtették valahogyan, valahonnan. Próbaképpen kezdhetjük a teázást, egyeztem meg velük, de addig önök ne menjenek el sehová, mondtam határozottan. Megegyeztünk. Hatóránként jöttek a táborkapuhoz bemutatkozni. így, ahogy mondom! Mert egyébként nem hihettünk nekik, de a magyar kormánynak se hihetnénk másként mi, mint magyar állampolgárok. De ott így lett. Az oroszok megtették. Hatóránként jöttek négyen, a helybeli kisebb rangú tisztek is. Magasabb rangú tiszteket nem láttuk, őrnagytól felfelé többet egyet sem a régebbiek közül, a mi táborunkban. így jöttek a táborkapuhoz bemutatkozni. Én voltam a legóvatosabb. Annyi becsületérzés volt bennem, hogy a teából is én ittam utolsónak, amit még az oroszok is megsüvegeltek. Hordták be tonnaszámra a nagyon édesített teákat. Aztán az egyiknek közben eszébe jutott, hogy egy kis vodkát is lehetne beleönteni. Az csalás lenne, de serkentőhatása tényleg lett volna. Akarták is ész nélkül beleönteni a nagy üstökbe. Négy ember hozott egy üstöt, egy-egy fülét 99
