Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Baumann Tímea: "még ha száz évig élnék, akkor se menne ki a fejemből": A malenkij robot elbeszélése egy életútinterjúban
„Na, ez is egy! Nézd meg, ilyen apró betűkkel írtam rá, amit — (...). Na, ez is egy olyan. Onnan az iskolából valami papír. Ugye?"uo Az egyik levelet az Országos Társadalombiztosító Intézet Várományi Osztálya egy nyomtatványának hátoldalára írta, a másikat egy bányatárspénztár nyomtatványára. Ez utóbbira Anna néni később a következő megjegyzést írta rá: „Ez a papír amin írva van a levél a Bajai iskolából származik. 1945 első napjaiban 3 napos itt fogva tartott. Onnétt bevagoníroztak és indult a vonatt velünk 5 teljes héten keresztül, mire végül ki engedtek bennünket. 200 nőtt. Ukrajna Horlofka:" Ez a felirat a kézírásból láthatóan jóval később, már hazatérte után került a levélre.140 141 A levelek megtekintése után Anna néni egy kis szünetet kér, így az elbeszélés egy rövid időre félbeszakad. Ám a szünet után Anna néni könnyedén tudja folytatni a történetet a megfelelő ponton, hiszen egy már jól begyakorolt narratívát követ elbeszélésében. „Hát, ott Baján, ott három napig voltunk."142 A bajai tartózkodás leírását követően a Donyec-medencébe vezető vonatát leírása következik az elbeszélésben. A szakasz bevezetése egy újabb, a szenvedéseket érzékeltető/ előrejelző allegóriával történik meg: a vonatnak, mellyel utazni fognak, még a füttyszava is más, mint a magyar vonatokénak, az elbeszélő szerint. E más füttyszó a magyarországitól nagyon különböző életvilág előjeleként reprezentálódik a történetben. „Ezek a vonatok, — ezeknek olyan erős füttyszav izé volt! Olyan, nem olyan, mint itt miná- lunk. Már ott Baján. — "143 A vonat, amellyel Anna néni és sorstársai utaztak, tehervagonok voltak. Anna néni pontos leírást ad a vagonról, amelyben utazott: „De ott 40 személyt tettek egy vagonba. Tehervagon. — Ezt a látványt! — Ott volt, ez volt valamikor szalma, ami ott volt. De már apróbb volt, mint a pelyva. És olyan koszos! (...) Hát, most negyven személyt be - raktak. Lecsukták az ajtót. Égy ilyen nagy izéval, fogantyúval. Ilyen. Becsapták. Áthúzták és akkor. /: mutatja :/ Há, most itt mi hogyan? Hova üljünk? Nem volt semmi az ég adta világon! Még hogyha körös-körül lett volna, hogy az ember ott leguggoljon vagy. Semmi. Abba a szemétbe ott! — És az is úgy, hogy ilyen közel kellett egymás mellett feküdni. — (...) És — egy vécének helyezve, - egy - hogyan mondjam? így egy ilyen luk. — Kivájva a padlózatból. De ott nem volt semmi, mibe kapaszkodhat az ember, mert. - Ha ment a vonat, akkor az ment napok, két napon körösztül is. És ezalatt az idő alatt az ember nem bírja ki addig. — Akkor úgy kellett egymást tartani. "144 A tehervagonok körülményeiről sok más elbeszélő is megemlékezik145, különösen a vécé körüli kellemetlenségekről. Anna néni narratívájában ez úgy jelenik meg, mint az emberi méltóság elvesztésének még egy újabb fázisa, egy újabb státásvesztés, mely ismét az állati világ felé közelít. Ennek a státásvesztésnek pedig egyben a lelki és érzelmi zavar is következménye volt. „Ezt nem, ezt nem lehet szóval kifejezni! Ez nem emberi dolog volt! Mondom, itt az emberi méltóságnak semmi helye nem volt már. Mi már teljesen ki voltunk abból vetkőzve. Abból le voltunk sújtva, lelkileg. És így is, érzelmileg. Most jön, aminek jönni kell."146 140 Interjú] 141 A levelek tartalmáról a következő fejezetben számolok be. 142 Interjú] 143 Interjú] 144 Interjú] 145 Lásd Várdy-Várdy, 2007: 86-89. 146 Interjú] 75
