Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Baumann Tímea: "még ha száz évig élnék, akkor se menne ki a fejemből": A malenkij robot elbeszélése egy életútinterjúban
4.2. „Hogyan mondjam?"52 Az interjúkészítés szituációja és kontextusa Az interjúkészítés nem tartozik a hétköznapi kommunikációs szituációk tartományába, Klaus-Peter Köpping a terepmunkát, és azon belül is performatív cselekvésnek tartja, ahol a szituáció beállított, és mind a kutató és az interjút adó szociálisan elsajátított, performatív- teátrális cselekvési formákat követnek.53 54 A performatív cselekvés megértéséhez nem elegendő pusztán az interjú során elkészült szöveget mint önálló, független entitást értelmeznünk, hanem pontosan rekonstruálnunk kell azt a szituációt és kontextust, amelyben a szöveg keletkezett. Az interjúkészítés szituációjának és kontextusának rekonstrukciójához szükséges számba vennünk azokat a tényezőket, amelyek befolyásolták magát a szituációt. Ebbe beletartozik az interjúkérés mint előtörténet, az interjúkészítés időpontja és időtartama, az interjúkészítés helyszíne, mint akár referenciaként is működő környezet, az interjút adó fizikai és szellemi állapota, előzetes elvárásai, az interjút készítő személye, előzetes elvárásai és viszonya az interjúalannyal, valamint az interjú során (időnként) jelen lévő más személyek viszonya az interjúalannyal és az interjú készítőjével. Az interjúkérés az a szituációs helyzet, amelyben az interjúra felkért egyén még mérlegelheti, belemegy-e az interjút készítő által felkínált szituációba. A megfelelő döntés érdekében az interjúalanyt kellő részletességgel kell tájékoztatni arról, mi fog történni az interjú során, miről kell majd beszélnie, hol és mennyi ideig fog zajlani ez a szituáció. Ahogy Kovács Éva szociológus fogalmaz a módszer kapcsán: „Csak nagyon ritkán, kivételes alkalmakkor fordul elő, hogy valakinek az egész életünkről »egy ülésben« számot adjunk. Hétköznapi társas érintkezéseink dialógusokban vagy csoportközi kommunikációban telnek. Ezért nagyon fontos, hogy elbeszélőnk mindvégig szabad akaratából mondhassa, formálhassa elbeszélését, s már az első pillanatban többé-kevésbé világos legyen számára, mire kértük. ',54 Anna néni esetében, mivel már nagyon idős, a döntésbe bevontuk lányát is, aki egyrészt közvetítette kérésünket, másrészt - mint az idős asszonyt gondozó és ellátó rokon - maga is dönthetett arról, hogy édesanyja lelkileg és fizikailag kellően felkészült-e az interjú szituációjára. Amint már korábban vázoltam, Anna néni esetében a felkínált szituáció elfogadása azért is történhetett meg viszonylag hamar és bizonytalankodás nélkül, mivel ő fokozottan érdekeltnek érzi magát abban, hogy a malenkij robottal kapcsolatos emlékeit továbbadja. Korábbi elbeszélései és emlékiratai biztonságot adtak számára abban a tekintetben, hogy nem először kell elmesélnie a történeteket, van egy olyan már kialakított narratív séma, amelyet jól alkalmazhat egy újabb interjú kapcsán is. Bizonytalanságot tehát nem az interjú témája okozott - mint sok más interjúalany esetében, akiket traumatikus emlékek elbeszélésére kértünk -, csupán Anna néni fizikai állapota. Egy kisebb betegség miatt ugyanis hosszabb szervezést igényelt az interjú időpontjának kitűzése. Ez a helyzet, melyből adódóan először el kellett utasítania az interjúadást, az idős asszonyt láthatóan megviselte, lelküsmeret-furdalást okozott számára, hogy nem tud eleget tenni a kérésnek. Számunkra az interjú értelmezése szempontjából ezek a körülmények azért fontosak, mivel következtetéseket vonhatunk le belőlük arról, hogy Anna néni mennyire felkészült lelkileg az interjúra, illetve meggyőződhetünk arról a tudatos törekvésről, hogy olykor igencsak traumatikus emlékeit ne zárja be a passzív felejtéssel, hanem aktív emlékezésben55 dolgozza fel elbeszélések sorain keresztül. 52 Interjúj 53 Köpping, 2004: 73. 54 Kovács, 2007a: 274. 55 Lásd Ricoeur, 1999. 59
