Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Baumann Tímea: "még ha száz évig élnék, akkor se menne ki a fejemből": A malenkij robot elbeszélése egy életútinterjúban
4.1. „És a természetemtől fogva - én tudok nagyon tisztelni, szeretni és viszont szeretem azt, ha engem is tisztelnek"44 Az elbeszélő személye és a rekonstruált biográfia A biográfia rekonstruálásakor nem csupán az életútinterjú alkalmával elmondott adatokat használom fel, hanem Anna néni emlékiratait, továbbá saját korábban szerzett ismereteimet is. Hiszen az interjú dialogikus viszonyában45 Anna néni a rokonsági kapcsolat következtében az interjúkészítő bizonyos tudását előfeltételezte saját életéről és rokoni kapcsolatairól, melyeket ezért nem tette az elbeszélés részévé. Anna néni 1922-ben született Püspöklakon, német nemzetiségű családba. Anyja B. A., apja vitéz E. F. Édesapja eredeti német családnevét vitézi kinevezése kapcsán magyarosította. „Édesapám vitéz és továbbszolgálatos katona volt de, sajnos egy sérvműtét által 32 évesen meghalt. 4 árvát hagyott maga után. Édesanyám özvegyi nyugdíjba részesült. "46 Anna néninek négy fiútestvére volt: „László", „Ádám", „Pál" és „Antal". Bátyja, László az interjú során elbeszélt időszakban Hegyhátmarócon volt mezőgazdasági ispán. 1945-től a Kisgazda Pártban politizált, ezért a kommunista hatalomátvételt követően családját hátrahagyva emigrálnia kellett Franciaországba. 1955-ben kapott amnesztiát, és hazatérhetett Magyarországra. Később építkezéseken dolgozott művezetőként, majd agrármérnökként telepedett le Magyaregregyen. Anna néni öccse, Ádám (szül. 1925) a család büszkesége volt: Mohácson polgári iskolát végzett, 1943-ban kitüntetett levente volt. Ő 1944-ben bevonult a magyar hadsereghez, és a háborúban tűnt el a keleti fronton. „Az öcsém kiváló sportifjú, és 1943-ban kitüntetett levente volt. Magyarországon 10 levente okleveles dicséretben, és 1000 pengős pénzjutalomban részesült. Nagy ünnepség keretében zajlott az elismerés. Az egész falu népe tisztelettel ünnepelte. Iskoláit buzgón, nagy akarattal végezte. Mohácsra és haza az utat tavasszal, és ősszel minden áldott nap kerékpárral, télen, sítalpon tette meg. Sajnos a katonai sors lezárta az ifjú életét örökre. Soha nem kaptunk már hírt felőle."47 48 Sem az interjúban, sem az emlékiratokban nem kerül szóba Pál nevű öccse, aki bányászként dolgozott. Úgyszintén csak röviden említődik a legkisebb fiú, Antal, aki anyja után kapta vezetéknevét, mivel más apától, vitéz E. F. halála után született meg. Ő szintén bányászként kereste a kenyerét. Anna néni 6 osztályt végzett el az iskolában, utána cselédlányként dolgozott püspöklaki vagyonosabb nagygazdák családjánál. Bár tehetsége lett volna a további tanulmányokhoz - tanítója küldte volna továbbtanulni -, Anna néni saját elbeszélése szerint nem vállalta ezt, helyette az egyszerű paraszti családból származó lányok megszokott életútját választotta. „Mer — hát ugyan a tanító úr kérte anyánkat, hogy hát: »Ne, ne, inkább küldje iskolába.« De tudod, akkor nem volt az, hogy a falusi lányok mentek úgy tanulni, továbbtanulni! Dehogyis! És nagyon-nagyon szerettem a viseletemet, nagyon szerettem úgy öltözni. És ez nekem — akkor ez volt az élmény. "4S 44 Interjú j 45 Kohl, 2004. 46 W„ é. n. 47 W., é. n. 48 Interjúj 57
