Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Babucs Zoltán: A második világháború emlékezete
pillanatban lövést kapott a hasába és ott rögtön teljesen kész lett! A legénye egy sátorlapra fektette, próbáltuk bekötözni, lehetetlen volt\ "18 A Don-kanyart megjárt Dalmadi István tizedes, a jászberényi 32/7. puskásszázad csapatcsendőre egy szovjet támadás kapcsán ezeket idézte fel: „Ott voltunk a Don partján a lövészárokban. Iszonyú pergőtüzet kaptunk, a fejünket ki sem mertük dugni az árokból. Én ekkor feltűztem a szuronyomat a puskámra és az árokban kuporogtam. Aztán megindultak a ruszkik ordibálva és egyszer csak egy Iván jelent meg felettem. Pontosabban beleugrott az árokba, rá a kezemben szorongatott szuronyos puskára és aztán felnyársalta magát. A szuronyom beszorult a bordái közé, így belelőttem, hogy kihúzhassam belőle. Eszembe jutott, mielőtt kimentünk a frontra, kiköszörülték a szuronyokat, mi csak nevettünk rajta. Azt gondoltuk, ez nem olyan háború már, mint amilyenben az apáink voltak. Aztán mégis ez mentette meg az életem. Vagy ő, vagy én!"19 Neszmélyi Endre százados - 1942-ben főhadnagy - a jászberényi 32/9. puskásszázad parancsnokaként a Donnál vett részt egy vállalkozásban 1942 augusztusában. Erről így emlékezett: „Kérdezted, öltem-e embert? Erre nem válaszoltam. Később az egyik kis unokám is kérdezte, neki is nemet mondtam. A valóságban: igen. Mentünk a Csizma-kiszögellés elleni vállalkozásra. Nyakamban lógott a Schmeisser géppisztolyom. Egyszer csak előttem, úgy 8-10 méterre felpattant egy bekötözött, fiatal szovjet katona, célzásra emelt puskával. Kivert a víz, az ujjamba beleállt az ideg, kezem-lábam remegett az adrenalintól, s kilőttem rá az egész tárat. Még élt, amikor visszajöttünk, de aztán meghalt. A vállalkozás utáni este nem tudtam aludni. Kifeküdtem a századparancsnoki bunkerem elé, néztem a csillagos eget és hálát adtam a Jóistennek, hogy ezt megúsztam. Azóta is van, hogy ezzel a szerencsétlen gyerekkel álmodom!"20 Medve Pál alabárdos testőr őrmester - aki önként jelentkezett frontszolgálatra, Delacasse Gábor testőr őrmester bajtársa a következőkben számolt be barátja hősi haláláról: „(...) január 18-án érkeztem meg szakaszom maradékával Goncsarovkára, ahol iszonyú nagy volt a pánik, és az oroszok már bekerítették a falut. Önkénteseket kerestek (...) Itt találkoztam Gábor barátommal és csatlakoztam hozzá katonáimmal. A feladatunk az volt, hogy a falu szélső házait tisztítsuk meg az oroszoktól. Megközelítettük az egyik házat. Gábor volt elöl, mögötte két embere fedezte. Ahogy belökte az ajtót, a sisakján keresztül fejlövést kapott és meghalt. Megdühödtünk és kézigránátokat vágtunk be a ház ablakain és a bentlévőket elnémítottuk. Barátomat nem tudtuk eltemetni, ezért kézigránátokkal rárobbantottuk a házat. Később, amikor sebesülten hazatértem, özvegy édesanyját én kerestem fel a szomorú hírrel, odaadtam neki Gábor dögcéduláját és a nála talált dolgokat.”21 Vitéz Fésűs Mátyás továbbszolgáló zászlós, mint a székesfehérvári 3/7. lövészszázad szakaszparancsnoka, 1944. szeptember 27-én délután 15 óra 30 perckor Beniowánál aknatalálat következtében hősi halált halt. A mellette védőállásban lévő 3/5. lövészszázad parancsnoka, vitéz Bodó István hadnagy az alábbiakban számolt be erről a tényről: „Védőállásban voltunk, Matyi tőlem 20 méterre. Sok veszteségünk volt, de katonáink rendkí18 Magnetofonszalagra vett beszélgetés Szabó Zoltán m. kir. próbaszolgálatos zászlóssal (Kecskemét, 2008. február 20.). 19 Dalmadi István-interjú. 20 Magnetofonszalagra vett beszélgetés Neszmélyi Endre m. kir. hivatásos századossal (Budapest, 1998. február 3-4.). 21 Magnetofonszalagra vett beszélgetés Medve Pál m. kir. testőr őrmesterrel (Jászberény, 1997. február 17.). 47
