Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Babucs Zoltán: A második világháború emlékezete

főtisztek, hanem a Magyarországon szolgált német tábornokok és törzstisztek emlékezetét is igénybe vette.

Ezen személyek egy csoportjával Bokor Péter készített interjúkat, amelyet Századunk címmel sugárzott a televízió, s Magyarország sikertelen kiugrási kísérletét vizsgálta. A magyar közvéleményre jóval elementárisabban hatott Sára Sándor Krónika című doku- mentumfilm-sorozata, amely a 2. magyar hadsereg Don menti harcairól szólt. A rendező 120 egykori szemtanút szólaltatott meg - a vezérkari tisztektől kezdve a munkaszolgálatosokig - huszonöt részes dokumentumfilmjében, amely 1983-ban került először képernyőre. Moziváltozata Pergőtűz címmel volt látható, 80 ezer példányban kinyomtatott szövegkönyvét a megjelenés után pár héttel bezúzták.4 A téma húsbavágónak számított, hiszen majd' minden család érintett volt a doni tragédiában, s a 2. magyar hadsereg sorsa kibeszéletlen és lezáratlan téma maradt.

Szabó Péter hadtörténész a következőképp vélekedett a Sára-féle dokumentumfilm fogadtatásáról és hatásmechanizmusáról: „Az akkori politikai vezetés riadalmának egyik nyilvános kiváltó oka az volt, hogy képernyőre kerülhet-e annak bemutatása, hogy egy magyar tizedes és egy orosz - mellesleg kémfeladattal megbízott - tanítónő szerelmesek lesznek egymásba. De más problémák is adódtak. A Sára Sándorral készített riportok egyikéből azt is megtudhatjuk, hogy a televízió akkori vezetői meglehetősen sokallták a Krónika terjedelmét, mondván, ilyen sokrészes dokumentumfilm-sorozat még a magyar munkásmozgalom történetéről sem készült.

A rendszerváltozást követően már néhányszor - többnyire éjjel - bemutatott monumentális dokumentumfilm-sorozat milliókat késztetett emlékezésre s önvizsgálatra. A felidézett szomorú események emberpszichológiai tragikumát és morális tanulságát a rádöbbenés erejével szabadította fel. "5

Az 1980-as évek második felétől már tágabb mozgásteret kaptak a korszakkal foglalkozó fiatal hadtörténészek. Igaz, technikai háttér nem állt mögöttük, de igyekeztek személyesen elbeszélgetni az egykori katonákkal - főleg tisztekkel, akiknek nagyobb rálátásuk volt a korabeli eseményekre -, s buzdítani őket arra, hogy vessék papírra visszaemlékezéseiket, melyek többnyire a Hadtörténelmi Levéltárba kerültek. így tett Szabó Péter hadtörténész is, amikor a 2. magyar hadsereg témakörében megkezdte kutatásait.

Előre megszerkesztett kérdőívek alkalmazására az 1980-as évek második felétől került sor. Szakály Sándor a magyar katonai felső vezetés még élő tagjait és a hozzátartozókat kereste meg, Bonhardt Attila a páncélosok terén tette ugyanezt.

A kérdés felmerülhet az olvasóban, miért volt - és van jelenleg is - szükség arra, hogy a második világháborúban részt vett egykori tisztek és honvédek emlékezetét vegyék igénybe a témával foglalkozók? A válasz egyszerű: a levéltári források szűkössége miatt. Tekintettel arra, hogy a második világháborút a vesztesek oldalán fejeztük be, viszonylag kevés írott forrás maradt fent a Hadtörténelmi Levéltárban.6

A rendszerváltozás után átértékelődött egész XX. századi történelmünk, így második világháborús szerepvállalásunk is. A nagy, összefoglaló hadtörténeti munkák mellett

4 Tál Gizella - Raffai István (szerk.): Hol vannak a katonák? Szemelvények a Don-kanyart megjártak vallomásaiból és korabeli hadijelentésekből. Új Horizont, Veszprém. 2005. 8. old. (a továbbiakban: Hol vannak a katonák?); A dokumentumfilm-sorozat „nyers" hangfelvételei a HM Hadtörténelmi Levéltár filmarchívumában vannak.

5 Hol vannak a katonák? 9. old.

6 A háború végén a honvédalakulatok felsőbb parancsot kaptak arra vonatkozóan, hogy iratanyagaikat semmisítsék meg, nehogy azok az ellenség kezére jussanak. Természetesen ezt nem minden esetben hajtották végre. Az iratok egy része hazakerült, más részét a győztesek - főleg a szovjetek - vitték el hadizsákmányként, s akadt olyan irategyüttes is, amelyet az emigráció mentett ki Nyugatra.

40