Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Horváth Sándor: Muszáj interjúzni?: Az oral history mint nyilvános és/vagy szakszerű történelem

interjúkban felszínre kerülő történetek, az interjúalanyok vagy partnerek emlékezetének „kirablása" miatt az utóbbi időben éppen az oral history etikai kérdései váltak az egyik legizgalmasabb problémává e területen.101 Bár úgy tűnik, az oral history - intézményei ellenére - mozgalomból és módszerek sokaságából korántsem vált szakmává, népszerűsége éppen nyitottságából, műfajok és tudományok közötti határhelyzetéből és művelőinek közéleti kérdések iránti elkötelezettségéből fakad.102 S nem utolsósorban abból, hogy az oral history a másodlagos szóbeliség korában103, a tömegmédia és a nyilvános történelem térhódítását kihasználva hozzájárul ahhoz, hogy a társadalom jóval szélesebb rétegei szólhassanak hozzá - szakszerűen vagy szakszerűtlenül - a saját múltjukról szóló diskurzusokhoz. Akár Homérosz és Hérodotosz közötti műfajokban is, mint azt a legrégibb oral history-archívum alatü feliratok jelzik.

101 Blee, Kathleen: Evidence, empathy and ethics. Lessons from oral histories of the Klan. The Journal of American History 1993/2. 596-606.

102 A közéleti elkötelezettség hagyományáról: Thomson, Alistair: Fifty Years On: An International Perspective on Oral History. The Journal of American History 1998/2. 581-595.

103 Ong, Walter J.: Szóbeliség és írásbeliség. A szó technologizálása. Bp., 2010.119-120.

38