Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - Tóth Csilla: Történeti tudatregény: Spiró György: Tavaszi Tárlat
Tóth Csilla Történeti tudatregény Spiró György: Tavaszi Tárlat Spiró György új regénye érdekes és fontos, bár nem minden részletében sikerült művészi kísérlet. Törekvése szerint mentalitástörténeti tanulmány, művészi eszközei szerint történeti tudatregény. A mentalitástörténeti tanulmány következtetése, hogy a Kádár-rendszer öncsaláson és felejtésen alapult, ezt eddig is tudtuk. Ami új és igazán értékes a műben, az az a kérdés, hogyan léptek működésbe ezek a tudati mechanizmusok, és hogyan váltak cselekvésformáló erővé. Igazi témája nem 1956, az író figyelme az azt követő eseményekre irányul. A kérdésfelvetés egyszerre igényli a példázat és a realisztikus tudatábrázolás eszközeit. Középpontjában a létrejövő Kádár-rendszer kisemberének tudata áll, és ezzel együtt a rendszer legitimációjának a problémája. Ezt az összetett kérdést egy szereplő nézőpontjából ábrázolja, ami kizárja az egyébként korszerűtlen történelmi tabló vagy a többszólamú nagyregény megvalósulását. Viszont tág teret nyit a történelmi esemény és a mindenkori kisember viszonyának parabolisztikus ábrázolására. Spiró ismert törekvése a hitelességre, a történeti források iránti szenvedélye most is újsághírek, valódi események köré építi a cselekményt, s ezek az történések nem a forradalomhoz (hiszen abból a hős kimaradt), hanem a forradalom utáni megtorláshoz kapcsolódnak. Lényeges, hogy a hős ezeknek a folyamatoknak a részese. A történelmet, a megtörténtet Fátray Gyula életében a fenyegető, majd elejtett koncepciós per és az 1957-es május elsejei felvonulás képviseli. „Hősünk" (a mi hősünk, a miénk, azoké, akik itt vagyunk) így olyan antihős, aki nem vett részt az eseményekben, majd a nem cselekvés filozófiáját tette magáévá, és meg van győződve az új hatalommal szembeni ártatlanságáról, valamint filozófiájának a túlélés szempontjából való tökéletes helyességéről. Abban hisz, hogy kimaradhat a történelemből: ezt jelképezi az aranyérműtét és a forradalom kitörésének groteszk egybeesése. A politikai passzivitás, a rendszer kérdőjelek nélküli elfogadása a túlélés biztos módjaként jelenik meg tudatában. A parabola második lényeges összetevője, hogy hősünk a menni vagy maradni dilemmájában a maradást választotta. A regény idejében Fátray lábadozása pontosan arra az időszakra esik, amikor a határok még nyitottak voltak. Az emigráció csak a kevesek, a bátrak sorsaltematívajáként merül fel a műben, az anyagi, magánéleti sikeressége és többlettudása révén a valóságtól kellőképpen eltávolított ügyvéd fiának az alakjában. A hősformálást a történelmi eseményekhez való viszony határozza meg. Látszólag ez az elv érvényesül a parabolaszerű karakterépítés harmadik összetevőjében is: olyan hősről van szó, aki elfogadja, jelenlétével legitimálja a rendszert, s ezt a felvonulási menetbe való bekapcsolódása jelképezi. Az addigi formálási elvnek viszont ellentmond, hogy a május elsejei felvonulás a mű világában nem a mindig konkrét döntési helyzetekben megmutatkozó valóságos esemény, hanem a regény egyik központi kérdésének, a legitimáció erőteljes szimbólumaként jelenik meg. A regény másik fontos művészi eszköze a realisztikus tudatábrázolás: a mű a kialakuló Kádár-rendszer és az azt éltető kisember tudata találkozásának jellegzetes megvalósulásait kutatja. Műfaját tekintve történeti tudatregény. A magánéleti aspektusok csak a rezsimre való lehetséges reagálás (kitörés vagy kritikátlan folytatás) szempontjából érdekesek: a feleséggel nem lehet disszidálni, a fiú mulyasága, akaratgyengesége apja mentalitásának hű tükörképe. 108
