Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - Podmaniczky Szilárd: Lebegés

Az meg aztán tényleg szórakoztat, hogy amikor fölállnak a startkőre, és eltalálom a lábát.

Egyszer még régen kaptam egy kis műanyag puskát, de soha nem használtam. Ha puska van a kézben, akkor mindenki tudja, hogy lövöldözöl, de puska nélkül nem derül ki. Puska nélkül azt lősz le, akit akarsz.

Néha szoktam nézni, amikor szétbontja anyu a csirkét. Általában a piacon veszi levágva, mert nincs annyi ideje, hogy a torka elvágásával foglalkozzon, de azért a belezés már megy neki. Bár legújabban meg belezettet vesz, és külön kis zacskóban kapja a májat meg a szívet, a kakasnál a tökét. Pedig szépen tudott belezni. Fölhasította a gyomrát, belenyúlt a hasába, és egyben kicuppantotta. A lábait is ügyesen szokta kicsavarni, egy mozdulat neki, és kész. Bár amikor szól a rádió, nem hallom, hogy recsegne a combjában az a sok szalag. Amikor nagyon bámulom, a kezével húz az arcomra egy vércsíkot, és azt mondja, eredjek a fürdőszobába lemosni.

A múltkor azt hallottam, hogy ha meghal az ember, visszatér az anyukájába, és pontosan ugyanazt látja, mint amikor megszületett, csak visszafelé. Amikor megszülettem, állítólag nagyon sokáig nem sírtam, mert annyira jó kisgyerek voltam. Csupa vér volt a kezem meg a lábam, és csak néztem az orvosra, hogy akkor most mi van. Aztán kiderült, hogy anyu lányt szeretett volna, apu meg fiút, végül apunak lett igaza.

Anyu nem akarta lenyíratni a hajamat, hogy legalább addig hadd élvezze, hogy kislány vagyok, amíg nem leszek teljesen fiú. Anyu túlórázott, apu meg álmomban levágta a hajamat. Közben fölébredtem, mert apu hasra fordított, hogy hátul is hozzáférjen a hajhoz, és így bele volt nyomódva az arcom a párnába. Arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt, és valami csattog a fejem fölött. Szerencsére olyan kevés hajam volt, hogy akkor még életben maradtam.

Amikor anyu hazajött, akkora patáliát csapott, hogy csináljon apu még egy gyereket, de azt most már úgy, a hétszentségit, hogy lány legyen.

Anyu terhes is lett, így jártunk ki a strandra. Apu vett egy nagy napernyőt, nehogy ultraibolya sugárzást kapjon a kicsi, mert akkor tele lesz szeplővel. El is határozták, hogy Elvirának fogják hívni, Birtalan Elvira.

Anyu annyira kívánta a fagyit, hogy naponta kétszer is megevett egy dobozzal, de nagy baj lett belőle, mert a fagyi mindig megolvadt, mire odaért, mert apu a nőket nézegette, anyu szerint a szíve helyén is a farka van. Apu meg azzal érvelt, hogy nem nézheti folyton a földet, mert akkor nekimegy valaminek. Különben is az, hogy ránéz egy nőre, nem jelent semmit. Anyu szerint az a baj, hogy apu nem látja magát ilyenkor, különben ő is megtudná, hogy szokott bámulni a nőkre. Még a szája is kinyílik. Apu szerint viszont az a normális, ha az ember megnézi a szépet. Milyen férfi is lenne, ha nem nézné meg a szép nőket. És ez csak jót jelent, mert akkor anyát is szépnek tartja, különben nem vette volna el. Anya úgy elkezdett sírni, hogy majdnem megindult a szülés, de aztán valahogy visszatartotta, ami apu szerint csak hiszti. Még két hónap van hátra, és a szülőcsatoma sincs ilyenkor rendesen fölkészülve.

Aztán, hogy anyunak legyen ideje megnyugodni, apu elvitt fürdeni. Föltehettem a búvárszemüveget, és a víz alatt addig lövöldözhettem az embereket, amed32