Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 1. szám - Sándor Iván: Lánc, lánc, eszterlánc: (regénynapló)

A Hajnaltól hajnalig című munkában lévő regényem fő alakja, Kiss Ádám néhány órával azelőtt száll ki a Place Saint-Michel metróállomáson, hogy a francia huszárhadnagy a vezérkar parancsával végigvágtat a hídon.

Kiss Ádám a tápéi Szendrey-birtok főlovászának fia. A Szegedi Állami Gimnáziumban érettségizik 1914-ben. A legjobb eredményt éri el magyar irodalomból és francia nyelvből. Tanára jutalomként Párizsban élő barátjához küldi el nyelvgyakorlásra, világot látni.

Belesodródik a háborúba. Végigjárja Európa frontjait.

Arról, hogy milyen volt a múlt század tízes éveiben Tápé, a Szendrey-kastély, a tiszai kompjárat, Ilia Mihálytól kaptam adatokat.

Mibe csöppen bele Kiss Ádám?

Stéphane Audoin-Rouzeau - Annette Becker: 1914-1918, Az újraírt háború című, 2000-ben megjelent munkájának néhány fejezetcíme: Erőszak; Keresztes háború; Gyász; A „civilizáció folyamata", vagy a brutalizáció; Deportálás és tömegmészárlás; A koncentrációs táborok felé; Harcoló tudomány és faji kisiklás; Fájdalomból történelem.

Kiss Ádámot apja már ötéves korában lóra ülteti a Szendrey-birtokon.

1914. augusztus, Párizs. A pillanat tört része alatt dől el: nincs választása. Jóakarói, hogy megmentsék ellenséges állampolgárként a fogolytábortól, helyette döntenek, felismerve, hogy kiváló lovas. Néhány hét alatt vége lesz a háborúnak, mondják, s még mielőtt tiltakozhatna, Kiss Ádámból Adam Petit francia huszár lesz a mame-i csatába induló ezredben.

A fikció és a történelem összetalálkozása mint hiteles epikai téridő megegyezik a regényalak(ok) érzelmi-lelki világának és a históriai tények lelki-szellemi hatás- mechanizmusainak találkozásával. Előhívja az emberben lévő Rosszat. Mindent eláraszt a másikkal szembeni gyűlölet, a fajöntudat.

Mit tud erről mondani a regény?

„A régiek közül nem sokan vannak már itt. Hét osztálytársam közül én vagyok az utolsó... Ha 1916-ban hazakerülünk, vihart korbácsoltunk volna fel élményeink fájdalmával és erejével. Ha most hazatérünk majd-fáradtak vagyunk, reménytelenek. Nem tudjuk többé kiismerni magunkat a világban.

Nem is fognak megérteni bennünket — mert előttünk növekedik egy nemzedék, amely ugyanitt közösen töltötte velünk ezeket az éveket, de volt ágya és hivatása, s most visszamegy régi pozíciójába, ahol el fogja felejteni a háborút - utánunk pedig növekedik egy másik nemzedék, a mi korábbi énünkhöz hasonló, ez idegen lesz és félretol bennünket. Fölöslegesek vagyunk saját magunknak is, nőni fogunk, némelyek alkalmazkodnak, mások meghajolnak, sokan tanácstalanok lesznek - az évek szétfoszlanak, s mi végül is tönkremegyünk."

Eric Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című regénye lecsupaszított nyelvével, hűvös narrációjával, a történelmi valóság és a fikcionalitás összetalál- koztatásával Emberi Idővé emeli azt, amit háromnegyed évszázaddal később a

5