Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Petőcz András: Kassák és Vas István: avagy a korszerűtlenné lett mester
Kenyeres Zoltán, bár némileg erőszakoltnak érzi a húszas évek periodizálását, úgy fogalmaz, hogy létezhet olyan felosztás, amely „a Nyugat új korszaka című szerkesztőségi programírással és Babits Új klasszicizmus felé című tanulmányával 1925-ben kétfelé bontaná az évtizedet, egy extrovertáltabb és egy introvertáltabb szakaszra".20 Ez a felosztás nagyon fontos a számunkra ebben a pillanatban, Kassák és Vas, illetve a többi fiatal szerző kapcsolatának vizsgálatakor, hiszen ez pontosan megfelel a fentebb elmondottaknak. Vagyis annak, hogy a Nyugat is abban az időszakban vált „posztmodem irányba" hangot, amikor az aktivista avantgárd végképpen eltűnik, végképpen kiüresedik. Az is tény persze, hogy ekkorra, 1925-re, elévülnek az 1920 előtti politikai „bűnök", hazatérhet Kassák, hazajön Illyés, ekkortól van arra is lehetőség, hogy az előző öt évben a puszta megmaradásért küzdő Nyugat végre új programot hirdessen. Vas István kamaszként Kassákhoz, annak modemitásához, sőt társadalmi érzékenységéhez kapcsolódik, felnéz a Mesterre, és boldog, amikor a Dokumentummal, illetve a Munka-körrel találkozhat. Szenvedélyes vitákon vesz részt, és mindenben Kassákkal azonosul, egészen 18 éves koráig. Nagyon fiatalon kapcsolódik a végóráit élő aktivista avantgárdhoz, sőt költővé avatásának szent pillanata is ideköti, hiszen Kassák az, aki felfedezi a 18 éves kamaszfiúban a jövendő nagy költőt. Vas István erre így emlékezik: „Magam is meglepődtem, amikor azon vettem észre magamat, hogy verseim közül kiválogattam a tíz legjobbat. /.../ Gondosan letisztáztam őket, és siettem velük a Korona kávéházba. Letettem Kassák elé, és minden elfogódottság nélkül megkértem, olvassa el és mondja meg, mi a véleménye. - Mi az, maga is verseket ír? - kérdezte meglepetten. Olyan kábult voltam, hogy meg se kérdeztem, miért én is . Csak ekkor szorult el-a torkom, a szívem /...//Aztán/ Kassák letette az utolsó papírt. - Uram, mágá költő-fordult hozzám szigorúan, jellegzetes felvidéki tájejtésével. Hosszan magyarázta, hogy miért. Utólag meglepett, hogy olyasmit is érdemesnek tartott megemlíteni, amiről nem gondoltam, hogy Kassák dicséretnek szánhatja. - Ószinték a versei - mondta például. - Egy ember van bennük. "21 Vas István ezt a pillanatot, amiként ez a Nehéz szerelemből kiderül, élete egyik legfontosabb pillanatának tartotta mindig is. A költővé avatás pillanata volt ez, és Kassák mindig is legendás minőségérzékenységét dicséri, hogy valami olyat fedezett fel Vasban, azt az emberi hátteret, ami a formalistává degradálódó expresszív versépítkezésből egyre inkább hiányzott, és ami éppen a korábban elemzett Nyugat-féle szemlélet megerősödését is jelentette. Kassák maga is tudta, érezte, hogy ő már követhetetlen, Vas Istvánban éppen azt dicsérte meg, ami végképpen nem Kassák-hatás volt. 1928 Vas István életében is határkő, és határkő a magyar irodalmi paradigmaváltás szempontjából is. Azon az estén ugyanis, amikor Vas megtudja, hogy hamarosan nyomtatásban láthatja az első versét a Munka című lapban, azon az estén Illyés is ott volt a Simplon kávéházban, „...a Nehéz íöld-nek legelső példányait - így mondta - hozta be, megmutatni. Dedikált egyet Kassáknak, egyet Déry Tibornak, egyet Fenyő Lászlónak, s aztán, egy percnyi habozás után, énnekem is" - írja Vas István a visszaemlékezésében.22 „A Nehéz földei másnap, azaz Vízkereszt utáni napon olvastam, Bécs felé a vonaton”23 - írja Vas. És, ahogy írja, Vas rögtön ráérez annak irodalomtörténeti jelentőségére. Illyés kötetében szinte tapintható a paradigmaváltás: ahogy az avantgárd formától eljut ahhoz a magyarságszemlélethez, a földhöz való ragaszkodáshoz, ahhoz, amely aztán későbbi költészetét is jellemzi, ahhoz, hogy a költő számára a haza felemelése az igazi feladat, mindez Vas Istvánnak példaadóvá válik. 20 Kenyeres Zoltán: A Nyugat periódusai, http://m-szilvi.web.elte.hu/kz_periodus.pdf 21 Vas, i. m. 218. p. 22 Vas, i. m. 87. p. 23 Vas, i. m. 88. 99
