Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Németh István: "Szerette, ha szerették, de még inkább, ha csodálták": Nemes Marcell, a műpártoló és az ember
még ultramodemnek számító törekvéseket képviselték.19 Szintén tudni lehet, hogy 1911 februárjában Nemes eleve azzal a szándékkal vásárolta meg Herman Lipót egyik művét, hogy azt Kecskemét városának adományozza.20 Nemes Marcell mecénási tevékenysége egyébként ekkoriban már korántsem csupán festmények vásárlására, illetve adományozására korlátozódott. 1911. március 15-én kelt levelében több mint száz darabot számláló irizáló római üvegkollekcióját (utóbb átadva a Szépművészeti Múzeumnak)21 több más értékes iparművészeti tárggyal együtt az Iparművészeti Múzeumnak ajándékozta. Perzsa és török fajansztányérok, illetve limoges-i zománctárgyak mellett egy igen jelentős, 17. századi németalföldi emeletes szekrény is szerepelt ezen műtárgyak között22 A múzeum igazgatója, Radisics Jenő udvari tanácsosi címre terjesztette fel az adományozót, ezt azonban Nemesnek nem sikerült megkapnia 23 Nemes Marcell felesége, Steiner Olga, hosszas betegeskedés után, 1911. márciusában elhunyt. Gyermekük nem volt. Talán nem teljesen véletlenszerű, hogy a jeles műbarát több nagyszabású adománya - köztük a Kecskeméti Képtár megalapítását célzó ajándékozás - éppen a szomorú eseményt követő hónapokra datálható. Több jel is arra mutat, mintha Nemes ekkoriban tényleg szabadulni akart volna hatalmas gyűjteményétől, vagy legalábbis ennek jelentős részétől, ugyanakkor arra is vágyott, hogy „életműve" ne szóródjék szét teljesen, hanem lehetőleg egyben kerülhessen be valamelyik hazai vagy külföldi közgyűjteménybe, így őrizve meg nevét az utókor számára. Üzleti megfontolások mellett ennek a tényezőnek is szerepe lehetett abban, hogy 1911— 12 táján Nemes a magyar állammal, illetve Düsseldorf városával is tárgyalásokat folytatott gyűjteményének esetleges eladásáról. Itt érdemes megemlíteni - bár a dolog végül nem realizálódott -, hogy 1912-ben egész (több száz darabot számláló) kortárs magyar festészeti kollekcióját ajándékul ajánlotta fel Budapest székesfővárosnak, azzal a feltétellel, hogy az így létrejövő Modem Magyar Képtár anyagának továbbfejlesztéséhez a főváros a maga részéről évi 100 ezer koronával járuljon hozzá.24 Nemes Marcell mecénási tevékenysége ekkoriban mindenesetre már olyan közismert volt, hogy egyes intézmények maguk fordultak támogatási kérelmükkel a jeles műbaráthoz.25 1911 júniusa és 1912 januárja között a Nemes-gyűjtemény válogatott darabjaiból a müncheni Alte Pinakothekban26, majd 1912 nyarán a düsseldorfi Kunsthalléban is kiállítást 19 A korszak jelentősebb hazai műgyűjtői közül egyedül Nemes Marcell vásárolt a „magyar fauve- ok" alkotásai közül. Lásd ezzel kapcsolatban: Molnos Péter: Kelet Párizsa a magyar Ugaron, in: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914, Magyar Nemzeti Galéria 2006,109-122 (119. o.) 20 Herman Lipót naplója, 13. (1909-1913), kézirat, Magyar Nemzeti Galéria Adattára, 3218. 21 A Szépművészeti Múzeumba átkerült antik üvegkollekció azonosítható darabjairól: László Barkóczi, Antike Gläser (Bibliotheca Archaeologica 19), Róma, 1996. 22 Az ekkor adományozott műtárgyakról lásd: Magyar Iparművészet 1911, 251.; Horváth Hilda: Nemes Marcell, Magyar Múzeumi arcképcsarnok, Budapest, 2002, 649. 23 Nemes adományozó levele, illetve Radisics 1911. március 27-én kelt felterjesztése 1911/159 szám alatt található az Iparművészeti Múzeum Adattárában. 24 Lásd ezzel kapcsolatban: Z(oltán) T(akács): Marcel von Nemes und das Kunstmuseum der Stadt Budapest, in: Der Cicerone IV. (1912) 272. o. 25 Jól érzékelteti ezt a Magyar Zsidó Múzeum Bizottságának egy 1912. szeptember 20-án Nemes Marcellhez írt levele is. Az említett dokumentum a Zsidó Múzeum Levéltárában található. 26 Katalog der aus der Sammlung des Kgl. Rates Marczell von Nemes-Budapest ausgestellten Gemälde, Alte Pinakothek, München 1911. Korabeli forrásokból tudni lehet, hogy a Nemes-gyűjtemény képanyagát később Berlinben, illetve Kölnben is szerették volna bemutatni. 84
