Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Szigeti Csaba: Tormay Cécile Bujdosó könyvének műfaja
A kötet nyomtatott előtörténete nem világos. Az utószóból, mely Csontos Péter munkája, megtudjuk, hogy A „Bujdosó könyv" a mai napig - 1928 óta - nem jelent meg önálló kötetként Magyarországon (487.). E kijelentésnek ellentmond a rákövetkező mondat: „A Genius díszkiadást és az 1939-es Singer és Wolfrier emlékkiadást nem számítva az 1990-es fordulat évét követően két kalózkiadása jelent meg, amiről tudunk." (uo.) „A Gede Testvérek BT. jelen kiadása, 1928 óta az első, csonkítatlan önálló kiadása a »Bujdosó könyv«-nek." (488. p.) Sajnos nem derül ki, hogy melyek a csonkított kiadások (a jelen kiadás előtti összes kiadás?). A belső címlapon olvasható: „E kiadás az első megjelenés alapján készült: Tormay Cécile: Bujdosó könyv. 1. kötet: Budapest, 1920. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. 2. kötet: Budapest, 1922. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt." So far, so good. De zavarba hoz az utószóban olvasható kijelentés a két kötetből álló mű első megjelenéséről: „Az első kötet 1920-ban jelent meg a Rózsavölgyi Kiadó gondozásában." (493.) Akkor most Pallas vagy Rózsavölgyi? Az összefoglaló cím Tormay Cécile Útravaló írás című előszavából való, amely bár „1920 karácsonyán" keletkezett, vélhetőleg antedatált szöveg az 1928-as kiadás elejéről, mert egységesen beszél a két külön könyvről. Metaforikus cím, amely részint 1.) a könyv kéziratának történetére utal („Bujkált szétszedve, könyvek lapjai között, idegen tetők tövén, kéménykürtőben, pincegádorban, bútorok között és elásva a föld alatt" (5. p.), utal 2.) a könyvben foglalt eszmék „bujdosó" természetére (mondhatni, a szöveg mártíriumára, és ezen keresztül a szerzőnő mártíriumára), valamint 3) a részekre szakított országra, melynek úgy kell majd egyesülnie, ahogy e részekre szabdalt könyv egységessé összeállt. Az előszó a „könyv"-nek nevezett szöveget csak egyetlen, ráadásul tagadó, kizáró mondatban nevezi „napló"-nak. „Nem a forradalmak történetét, nem is a politikai események szemtanújának a naplóját akartam megírni." Persze, hogy nem. A regényírók, különösen, ha történelmi regények íróiról van szó, gyakran állítják párba és szembe munkálatukat a szaktörténészek munkájával. Igen régi, klasszikus toposz ez. „Szóljon az én könyvem arról, amiről nem fognak tudni a jövő történetírók, mert azt át kell élni." (5.) Vagyis a Bujdosó könyv nem a szaktörténészek inkompetenciájával beszél a tárgyáról. De nem is úgy beszél erről, mint a forradalomcsinálók visszaemlékezései, nem is úgy, mint a politikai események szemtanúi, „mert lelkűktől távol állt minden, ami magyar" (5.). Ez is érthető kizárás: Tormay Cécile - mint rögvest látni fogjuk - vajmi kevés jelentős politikai esemény szemtanúja volt, s ami politikai tevékenységét illeti, annak hatóköre meglehetősen csekély volt. Az alig-szemtanú és az alig-cselekvő könyve így is lesz hát kényszerűen napló (és mondjuk nem mémoire): „napról napra feljegyeztem az eseményeket" (5.). A könyv a napló jellegnek formálisan teljesen megfelel: cikkelyekből áll, melyek élén az aznapi dátum szerepel. A szerzői előszó szerint e cikkelyek tehát egykorúak. Ez a napló műfaji tömbjének egyik alapvető követelménye. A napló műfaji zóna, és nem valamiféle egységes szabályrendszer követése. A zóna egyik szélén par excellence irodalmi műfaj, másik szélén a legcsekélyebb irodalmi ambíciók híján keletkezett szövegegyüttes. A fiktív napló ízig-vérig irodalmi: kiadásra szánt, arra való, hogy bárki olvasó olvashassa, benne egy fiktív (kitalált) személy fiktív (kitalált) szövegét olvassuk - ilyen például Gogoltól az Egy őrült naplója, amely már a címével jelzi e napló teljességgel fiktív jellegét. A fiktív napló mindig igényt tart az irodalmiságra, irodalmi értékként megformálva kíván megjelenni. A másik póluson a journal intime áll, az a belső, vagy ahogy magyarul szoktuk nevezni, titkos napló, amely kommunikációs szempontból ellentéte a fiktív naplónak: írója csak önmagának írja, a közlés vagy kiadás legcsekélyebb szándéka nélkül, sőt kifejezetten ennek nyílt vagy rejtett tiltásával. A journal intime sosem tart igényt az irodalmiságra, nem kíván irodalmi értékként megjelenni. Ennek iskolapéldája Raymond Queneau-nak az 1930-as évek végén vezetett naplója. Nagyjából annyi időn át készített napi feljegyzéseket (az egyes feljegyzések előtt rögzítve a dátumot, ami szintén a napló szabályrendszeréből következik, a feljegyzések szinkronitásából vagy egykorúságá46
