Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 5. szám - Potozky László: Pörgő szilvák

meleget esznek a csárdában. De holnap úgyis vasárnap, szabadnap, ráérnek akkor udvarolni a gyomruknak.

*

Estefelé Virágra rájött a mosakodhatnék, de elfogyott a szappanuk. Feri fájós lábbal, morogva indult a boltba. Útközben összetalálkozott néhány munkásférfival, akik hívták, tartson velük egy sörre, de ő visszautasította. Épp csak vesz valami apróságot, mondta, és már megy is. Több szó aztán nem esett az ivásról, a férfiak a jóformán megmászhatatlan gyümölcsfákra panaszkodtak, meg a mérnököt szidták, míg megérkeztek a boltba. Feri sietve megvette a szappant, menni készült.

Sörbontás cisszenése ütötte meg a fülét, üvegek koccantak egymáshoz. Végül is miért ne dönthetne le ő is egyet? Az asszony biztosan nem haragszik meg, hisz munka után ő ajánlotta, vegyen magának egy sört. Azt a negyedórát pedig, amíg ő elszopogatja az italt, igazán kibírja szappan nélkül.

Az első üveg csak arra volt jó, hogy megkívántassa a következőt. Miután a másodikat is felhajtotta, valami erősebbre szomjazott meg, ami elűzi a sör utóízét. Társai már egy-egy vizespohárnyi Szánkóst nyalogattak, de ő arra gondolt, hetente egyszer megengedhet magának valami normális italt, pláne fizetésnapon. Kihozatott egy deci vodkát, majd gyors egymásutánban még kettőt. Egyszerre valami langyos ernyedtségbe zuhant, szellemeskedett, bolond vigyor könyökölt az arcára. Egész környezete szálkás fényárrá olvadt a szeme előtt, tekintete a sarokba tévedt. Színes, váltakozó rajzok, viliódzó fények, négyszögletes, piros gomb. Kabátja zsebéből édeskés szag terjengett elő, a szappané, mintha figyelmeztetni akarná valamire, de szétoszlott az áporodott szeszgőzben, mielőtt még Feri megérezhette volna.

Elbóbiskolt, káromkodásra kapta fel a fejét. Valaki a sarokban álló játékgép gombját csapkodta, és feszülten figyelte a pörgő gyümölcsábrákat. Hamar abbahagyta a játékot, a gép előtti szék megüresedett. Feri eldöntötte, ma szerencsés napja van, már látta is, mennyire fog örülni Virág a megkétszerezett, sőt, ha jól megy, megháromszorozott fizetésnek.

Ötös bankó volt a legkisebb, amit elfogadott a gép, becsúsztatott egyet. Fejmagasságban sárga pontocskák rohantak össze, az öt számjegyű főnyereményt hirdették. Kettőjük heti keresetének körülbelül a százötvenszerese! Meg kell próbálni! Ha nem megy, abbahagyja, semmi rizikózás!

Óvatosan megnyomta a gombot, felpördült a gép. Megtorpant az első oszlop, majd a második, harmadik, végül a negyedik. Szilva, szilva és - a picsába! - ananász meg cseresznye. Dühösen nézte a termést, aztán lehiggadt. Elsőnek nem is olyan rossz. Újabb ötös, most már gyakorlottabban, erélyesebben nyomta meg a gombot. Az utolsó két ábra alkotott egy párt. Elővette a következő bankót, egy tízest. Ebből kettőt játszik. Négy különböző ábra jött ki, egyik közülük a dzsóker. Hogy ez miért nem tudja kellő időben kidugni a pofáját? Nem baj, hátha a következőkben egy gyümölcshármas mellé Öméltósága is befut. Csapkodta a gombot, sorjáztak a gyümölcsök, leggyakrabban a szilva jött ki, többször is párban.

8